Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1990/2. szám (Salgótarján)
Holt legendák történelme - Rákosi Mátyás és Salgótarján
Horthy Miklós egyszer, Kádár János csak 1956 és 1985 között nyolcszor volt Salgótarjánban/ Rákosi Mátyás megjelenéséről feltűnő bizonytalansággal számoltak be a helyi történelmi feldolgozások. A Nógrád megye története TV. kötete sem az 1945. márciusi és novemberi, sem az 1946. októberi látogatást nem lajstromozta. Pedig az ez alkalmakkor történtek lehetőséget kínáltak az elemző, összefüggésekre kiváncsi történésznek. Salgótarján története félmegoldásként éppencsak emliti az 1945-ös év eleji látogatást, az akkor történtek egy hányadát, de nem tér ki az 1945 éwégi és az 1946-os látogatásra. /1 Hasonló a tapasztalat 1919 kapcsán is. Nógrád megye története II. kötetében egy villanásra megjelent Rákosi Mátyás. Tényként közölte májusi jelenlétét. A Salgótarján történetét vizsgáló kötetből még a szúk szavú közlés is kimaradt./2 Nemcsak arról lehet szó, hogy a tanulmányok megjelenése - az 197oes évek - idején, a szerkesztőségben meghatározó személyiségek a Kádár korszak hívei, de arról is, hogy esetleg a kötetekben "túl súlyosan" megjelenő Rákosi kompromitál ta az akkor feltörekvő politikusi ambíciókat. Vagyis az történt, hogy a történeti feldolgozást, és így a valóságot, a politika szépítette meg. Végeredménye pedig a helyi politikai kurzus szégyenlős önigazolása miatt rögzítődött a történetileg pon tatlan kép. Mindez a kötetek hitelességének ártott, gyarapította a bizonytalanságok számát. A másik közelítés szerint: "A salgótarjáni bányászok, gyári munkások mindig készen álltak a Kommunista Párt minden akciójának támogatására. Idejárt Rákosi legszívesebben, a nehéz körülmények között élő, elnyomott bányászok benne látták megváltójukat." /3 Ha csak az eredeti kérdésfeltevésre figyelünk - volt-e Rákosi Salgótarjánban akkor általános felelet olvasható ki a leírtakból. A "legszívesebben" -t ugyan lehet leggyakrabbnak is értelmezni, akkor viszont az állítás már nem állja meg igazát. Ha arra figyelünk, hogy a "legszívesebben" azt jelöli, hogy Rákositól szokatlan kedv, ragaszkodás volt érzékelhető Salgótarján irányában, és ha ez húzódik meg mögöttes tartalomként, ez csak részben fogadható el. A korabeli leírások szerint Rákosi hangulata a látogatások idején váltakozóan volt derűs és borongós. Az 1919-es helyzet nem adott okot az optimizmusra és a jókedvre.
