Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1990/2. szám (Salgótarján)

Holt legendák történelme - Rákosi Mátyás és Salgótarján

1945 márciusában sem volt felhőtlen vidám, bár az esti vacsorán, a nagygyűlésen, a pártaktiván jó volt a hangulat. 1945. novemberében pedig kimondottan feszült volt a hangulat. Az idézet másik gondolatában olyan terhet rak - a megváltás reményével, gondolatával az itt élők vállára, amely mint megfogalmazás túl általános. Gyaníthatóan az itt élő vezetők között kifejlődő Rákosi iránti nimbusz visszavetítéséről van szó. A kultusz alakításában a körülötte sürgölődő országos és helyi vezetők voltak a kezdeményezők, az itt élők nevében nyilatkozók. Valójában - noha tényleges tapasztalatot írt meg a cikk szerzője - az írásból már annak a politikusnak a minősítése olvasható ki, aki megszenvedte a Rákosi-korszak helyi intézkedéseit, így elfogultsága sokban érthető. Az eljárás veszélye abban van, hogy azonosította a várost, a környezetében élő munkások nagy hányadát igaztalanul korlátozóan hiszen Rákosi hívei az ipari üzemekben is jelen voltak - a Rákosi kultusszal. Noha ez a mentalitás a vezetők jól meghatározható körére érvényes csupán. A helyzet tényleges tisztázását rontja, hogy Rákosi és Salgótarján viszonya kérdésében az országos történeti feldolgozások is bizonytalanok. A szerzők helyi földrajzi tekintetben tájékozatlanok. Másrészt van olyan dolgozat, amely a Salgótarján környéki 1919-es májusi korszakot, annak két, egymástól időben is elválasztható szakaszát egybemossák, vagy meg sem említik. Ez utóbbi felfogással, már nemcsak a Rákosi "hősiességét" bemutató felfogást vetik el, de megkérdőjelezik, illetve ezzel együtt elhallgatják, a valóban megszerveződő munkászászlóaljak létét, szerepét, tevékenységét is. /4 Az 1919-es események megítélésének sarkpontjai Az időszak, a tények pontos megismeréséhez indokoltnak túnt, hogy szóljak, ha csak röviden is a kérdéskörökkel összefüggésben, a legújabbkori történetünk néhány sajátosságáról. Elvileg hiteles, elfogadható választ Rákosi és Salgótarján viszonyáról a történelmi folyamatba ágyazva tudunk adni. A tényszerűséget fontos követelményként elfogadva és megtartva, a legfontosabbnak a Magyar Tanácsköztársaság történelmi megítélését tekintettem. Amíg a Tanácsköztársaságról alkotott, működését kritikusan minősítő kép lényegében nem változott, a munkásmozgalmon belüli minősítés annál inkább. A képváltozások