Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1990/2. szám (Salgótarján)

Holt legendák történelme - Rákosi Mátyás és Salgótarján

fegyverei, a nvásik kezükben csákánnyal dolgoztak. A bányász-zászló­alj élén védte a frontot a csehek ellen, s ugyanakkor megszervezte a munkát a tárnákban, ellenőrizte a szénrakodást s ily módon bizto­sította annak lehetőségét, hogy a fővárosban időt nyerhettek." /11 A leírtak önmagukért beszélnek. Azt azonban szükségesnek vélem aláhúzni, hogy a megmentési akció miatt az erőteljesen propagandisz­tikus fogalmazás megbocsátható. De le kell szögeznünk: mindezek nem tények, nem adatok, így nem lehetett volna alapja a történelmi mun­káknak. A per során Rákosi egyre jobban belelovalta magát emlékeibe ­amelyek egyes mozzanataiban mint tények nem léteztek - és a követke­zőket mondta: "Én mint politikai megbízott egyszerűen átvettem a hadosztály parancsnokságot. Kimentem a frontra és rendet teremtettem. Megjegyzem azonban, hogy hatásköröm nem volt elhatárolva. Másnap jött Böhm Vilmos főparancsnok és patáliát csapott, hogyan merek be­avatkozni hadműveleti dolgokba." /12 Máshol aképp tájékoztat: "Má­jus 2-án visszaküldték a frontra Salgótarjánba, mert a helyzet kri­tikus volt. Ez volt az utolsó bányaterületünk, ha a csehek elfog­lalták volna, gyárainknak le kellett volna állniok. Ott voltam a fü­leki támadás megkezdéséig." /13 Az emlékezet hiányosságait olyan esetek elmondásával is jelzi Rá­kosi, amelyek Salgótarjánban nem történtek meg. 1919. január elején végrehajtott statáriális ítélettel meghozott 15 fő bányász kivégzé­séről szólt, amelyekről ezideig sem tudtunk dokumentum értékű anyagot fellelni. Ez valószínű tévedése volt. /14 Az eseményeket hosszú ideig így tartalmazták a különféle munkák ­1945 után is - az általa elmondottakat tartották hitelesnek, ezeket frissítették fel. Rákosi Mátyás 1945. január 3o. után Moszkvából való hazaérkezését kö­vetően 1945. március 24-25-én járt Salgótarjánban legközelebb. A lá­togatás eredményeképp leváltotta az addigi MKP Városi titkárát Kere­kes Sándort. Helyébe Bandur Gyulát - korábban partizánt - tette. Ebben bizonyára jelentős szerepe volt a vele együtt érkező Nógrádi Sándornak, aki az uj személyt javasolhatta. A látogatás komor részé­hez tartozott Gádor Bélával való találkozása - akivel a szegedi Csil­lagban együtt ült - akit nemcsak a városból, hanem két éven belül az országból is elüldözött. /15

Next

/
Thumbnails
Contents