Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1990/1. szám (Salgótarján)

Egy betemetett ipari műemlék

A somlyói terület megkutatása beleillett az SKE Rt. üzletpolitikájába, hiszen igyekeztek átkutatni folyamatosan azokat a területeket, amelyeken a szénjogokat már korábban megszerezték. A Salgótarjánhoz tartozó Somlyó-pusztán a fúrások révén felfedezett szén a sikeres kutatásokhoz tartozott. A lemélyített fúrások harántolták az alig 3o-4o méter mélyen található 2 méteres széntelepet, mely minőségre az inászóihoz volt hasonló. Az eredményeket látva további 5o fúrást mélyítettek s a kutatóaknák segítségével mintegy 60 millió g-ra tették a szénmennyiséget, amelyet úgy ítéltek meg, hogy tárószerü kiaknázásra alkalmas. Az SKB Rt. salgótarjáni mérnökségének vezetője, Korompay Lajos dolgozta ki a bánya feltárási, lemüvelési valamint szállítási tervét. A Teréztáróknak bejegyzett bányaiban a feltárási munkák több irányban folytak, s egymás után nyíltak meg a medence legnagyobb teljessítményü bányái. Bányatelek védneve Bánya neve Nyitási éve Somlyó I Teréz táró 1911 Somlyó II " 1911 Somlyó III " 1913 Somlyó IV " 1913 Somlyó V " 1914 Somlyó VI " 1914 Somlyó VII " 1925 Somlyó VIII " 1925 A somlyói szénterületet 1912-ben három táróval kezdték művelni, melyek közül az I.sz. Teréz-táró pillérfejtése megkezdődött, a II.sz. Teréz táró ugyanekkor elérte a szenet, a III.sz. Teréz táróban pedig folyt a termelés. A bányatelep kialakítása is befejeződött az Inászó- Székvölgyről, Kazárról stb. áttelepített bányamunkások részére. Megépült az élelemtár, a transzformátor állomás, mészárszék, egy kéttantermes iskola, egy tanítói lakás, két legénylakás és 57 család részére munkáslakás. Az 191o-es és az 193o-as népszámlálás adatait nézve a következő kép rajzolódik ki a telepi lakosságról: Polgári népesség száma Anyanyelv szerinti megoszlása Év Lélekszám Magyar Német Szlovák Egyéb 191o 136 121 11 4 193o 441 384 lo 4o 7