Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1989/2. szám (Salgótarján)

A plébánia történetek mint a néprajz és a helytörténet forrásai - Nógrádszakái példáján keresztül

Vannak persze erényeik is: nyílt perpatvar alig hallható, pedig volna rá elég alkalom, mert néhol 5-6 család lakik oly szuk udvarban mely egynek sem volna sok. A kicsinyeket igen tisztán tartják és szeretettel gondozzák. A "zöldkereszt"mozgalom idején mindig a szakali asszonyok vitték el a pálmát. Iskolába is rendesen járatják gyermekeiket, igazolatlan mulasztás különösen az alsó tagozaton alig akad. Viszont szünidőben sok gyerek hiányzik a templomból, bár minden vizsga alkalmával újból és újból figyelmeztetjük a szülőket. Egyházi adóikat a háború előtt 8o-9o %-ban befizették, újabban persze ez a készség erősen romlott, ma legfeljebb 2o %-ról lehet szó, de a nagyobb gazdák még rosszabb arányban szerepelnek. Igaz viszont, hogy a két utolsó esztendő igazi bibliai szuk esztendő volt" /7-11 oldal/ Párválasztá

si esélyek, nemek közti aránytalanság és a fiatalok életorientációja. "Mikor 1924-ben idejöttem, nem volt olyan lány a faluban, ki 2o évet számlált volna. Ma (1947-LG/ 6o körül jár az eladó lányok száma kik között 25 éves is akad. Viszont nősülő legény kevés van. Ok: a nemek aránya igen kedvezőtlen a lányok számára, mert egy legény ha kettőt szeretne is el, még mindig maradna belőlük. Ez aztán azt eredményezi, hogy a lányos anyák valósággal "fogják" a legényeket, akik viszont - értékük tudatában - igen válogatnak a szépek és a gazdagok között. Nagyobb baj még egyelőre nincs, de a jövőben valószínűleg lesz, mert a szakali lányok közül senki sem érez hivatást arra, hogy apáca legyen. De a fiúk között sem akad, aki pap vagy barát akarna lenni. Nem is került ki falunkból eddig, legalábbis emberemlékezet óta egyetlen pap vagy barát, de egyetlen apáca sem. Egy lány ugyan néhány évvel ezelőtt jelentkezett, de hazaküldték, mert lábbaja van /ezért is akart apáca lenni/." /11-12.oldal/ Népmissziók a 3o-as években és a népi vallásosság kifejeződése "1936. Ennek az évnek novemberében volt az első népmisszió. Sem irást nem találtam, sem élőszóval tanúskodót arról, hogy