Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1989/2. szám (Salgótarján)

A plébánia történetek mint a néprajz és a helytörténet forrásai - Nógrádszakái példáján keresztül

nálunk valaha is volt volna eddig. A háromnapos missziót P. Jeney Jenő szécsényi ferences házfőnök tartotta. A hívek dicséretes buzgósággal vettek benne részt és alig akadt egykettő aki meg nem gyónt volna. Még a cigányok közül is sokan jártak el a szentbeszédekre és meg is gyóntak. Felejthetetlen élmény volt, mikor az utolsó nap estéjén a harangok zúgása közben a templom előtt kibékültek és összeölelkeztek azok, kik addig hosszabb-rövidebb időn át haragban éltek. Kár, hogy mint minden élmény, az idő haladtával, ezis mindjobban elhalványult és csak kevesekben nyilvánult maradandónak." /19.old./ Adalék a nép vallásosságához: a templombajárás körülményei, intenzitása /5.oldal/:".. . mivel a (templom) a községen kívül és elég magasan épült (középkori templom helyén 1893-ban), rossz időben igazán nehéz a feljutás, ami a látogatottságon erősen meglátszik. A szomszédságban lakó cigányok könnyen meg tudják közelíteni, de ők elvből nem járnak templomba. Bérmáláskor, temetések és esküvők alkalmával viszont ők az elsők. /. ^. / 11.oldal:/ A nők eljárnak a legrosszab időben is, a férfiak még jóban sem. ök otthon a házőrzők és a gyerekdajkák, de abban is kevés a köszönet, ha a templomdombra felmennek, mert jó időben nagyrészük a templom körül az árnyékban politizál. Akárhány olyan férfi akad, ki háromszor sem megy évenkint Isten házába, olyan is akad, ki esküvőjekor gyónt utoljára. Még az 1936-ban tartott misszió sem vonzotta a gyóntatószékbe." A nógrádszakáli búcsújáróhelyről szóló adatokat majd az 199o. évi Múzeumi évkönyvi tanulmányunkban hasznosítjuk. A második világháború helyi eseményeiről a Szécsényi Honismereti Hiradó ezévi számában adunk ismertetést. Limbacher Gábor