Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1989/2. szám (Salgótarján)

Művészek és mecénások Salgótarjánban

1ŰVÉSZLI ÉS MECÉNÁSOK SALGÓTARJÁNBAN -1922-1946"Salgótarján jelene úgy takarja el a múltját, ahogyan a salakhec takarja el a várromot" - írja Szabó Zoltán a harmincas évek Sale tarjánjárói. 1989-ben is érvényes ez a mondás, s mi már örülhetünk annak, sikerül a salakhegyek nemzedékét, jellegzetes alakjait, életükne kezük munkájának dokumentumait hiteles kiállítássá szerveznünk. Úgy gondolom, nem elsősorban évfordulók és kerek számok kelle nek ahhoz, hogy művészekről beszélni lehessen. Ha nagyon keresné találnánk kerek dátumokat. Bátki József halálának 4o. évfordulój ra az elmúlt évben emlékezhettünk, Fayl Frigyes ebben az évben 1 ne loo esztendős, s Bőna Kovács Károly halálának 2o. évfordulója ra gyűlhetünk össze az elkövetkező évben, de őszintén és megbecs léssel gondolhatunk rájuk minden időben. Kell emlékezni s kell emlékeztetni! Az öregebb nemzedék, akik 193o-4o nem csak papíron szereplő történelem, hanem átélt valósa volt, már hiányosan, nehezen emlékezik s egyre fogy. Ök még isme ték Bátki Józsefet, Bóna Kovács Károlyt, és Fayl Frigyest. Értük is s a történettudományok mindegyikéért kötelességünk a fellelhe tő adatok, dokumentumok és tárgyak felmutatása és összegyűjtése. Alakjuk meghatározó volt Salgótarján igazi várossá szerveződé seben. Az 193o-as helyi lapokat "A Munkát" olvasgatva, Salgótarj ba mint egy alakuló kisváros intim világába képzelem magam, ahol jönnek-mennek a bányászok, az ipari munkások, szaporodnak a kére kedők. Itt vannak a hivatalnokok, az értelmiségiek, az üzemek tu lajdonosai, igazgatói s a város köztiszteletben tartott tisztvis lói. A város sáros, de mégis mindenki arra törekszik, hogy egyre szebb legyen. Persze a kellemetlenségek, az országot innen és on is sújtó nehézségek is kiolvashatóak az újság soraiból, de az a tenniakarás és érdeklődés is, ami például egy-egy képzőművészeti eseményt övez.