Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1989/2. szám (Salgótarján)

Népélelmezés a bányavidéken

Homokterenye község a mátranováki községi vasárnapi étkezési arányszámot felülmúló hétköznapi étkezési arányszámmal szerepel. A napi étkezések számában a legnagyobb változatosságot Kazár bányatelep adatai mutatják, utalva a telep aránylag fiatal korára. Salgótarjánt,mint várost és legrégibb bányatelepet a napi étkezések számának egyöntetűsége jellemzi. Az étkezés szegénysége mellett azonban a változatosságra való törekvés is kimutatható. Forgách-bányatelep,a város közelében fekvő régi bányatelep,csak a hátrányokat élvezi. Kirívó az anyák és gyermekeik közötti kapcsolat. Bár étkezéseik gyakoriak, az étkezési arányszám magas, mégis a gyermekek 36 %-a egyáltalán nem kap ebédet. A kenyér is itt szerepel majdnem a legnagyobb százalékban, az étkezések 28,5 %-át alkotja, a hús pedig a legkisebb 1,8 %. A legnagyobb nyomort az étkezések vizsgálatánál a vízválasztói telep élelmezési viszonyai tükrözték. A kisterenyei bányatelep adÉtai kedvezőnek ítélhetők. Összefoglalva megállapítja a szerző, hogy nálunk a népélelemezés silány a háztartási ismeretek hiányosak, népszerűtlenek. Az élelmezés javítása csak gazdasági, kulturális és morális életszínvonalának mesterséges emelése révén várható. Megjelent: Bányászati és Kohászati Lapok 1925.7.sz. lo3-lo5, 8.SZ. 118-121.0. dr.Szvircsek Ferenc