Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1989/1. szám (Salgótarján)

A nógrádi szénbányászát műszaki nagyjai: Zemlinszky Rezső

dett bányamunkás törzsgárdát alakítson ki. Ezért az üzemgazdálkodás szálai a salgótarjáni bányaigazgatóság kezébe futottak össze. A bányaigazgató aki tagja volt az Igazgatóságnak, teljhatalmú képviselője volt a helyszínen. Az egyszemélyi vezetést csak a halála után szüntette meg a társulat vezetősége. De Zemlinszky Rezső nemcsak bányaigazgató és a társulat nagyobb számú részvényének a tulajdonosa, hanem közéleti férfi is volt, aki az üzem és az iroda falain túlnövő problémák egész sorával foglalkozott. Mindennel ami a község és lakói anyagi, szellemi érdekének előnyére szolgált, azt teljes lélekkel igyekezett előmozdítani. Világos, tiszta észjárás, gyors felfogás, éles ítélet, magas műveltség, széles ismeret, lovagias jellem, hazafiság jellemezték, s ehhez járult még kitűnő kormányzói talentuma; jellemezték kortársai. A munkásállomány a termelés változásához képest nagy hullámzást mutatott /1867-ben 217 fő, 1884-ben 1959 fő/. Ekkor bontakoztak ki a szénmedencében a nyomorúságos körülmények miatt az első munkásmegmozdulások is - főleg az Északmagyarországi Rt. telepein -. Katonaság, csendőrség igénybevételével tudták csak megfékezni a munkáslázadásokat. De ezekben az években alakult ki Salgótarján község új arca is, melyet a szénbányászat hatására idetelepült ipar hozott létre és formált. A község viszonyai tükrözték mindazokat a közállapotokat melyben a munkásosztály élt, hiszen a község vezetése a vállalatok kezében volt, telepeiken azok törvényei uralkodtak. Zemlinszky Rezső mint a bányavállalat vezetője, tevőlegesen vett részt a község életének irányításában, arculatának megformálásában. Bár a nagyközség ténylegesen, üzemek nélkül falu volt csak, vezetői a külsőségekre sokat adtak. Megragadtak minden alkalmat, hogy legalább városi rangnak megfelelően ünnepeltessék magukat. Deák Ferenc halálakor /1876/ a pótolhatatlan veszteséget jegyzőkönyvi beiktatással örökítik meg, amikor is gyászbeszédet Zemlinszky mondott. A király 188o. október 17-én Salgótarjánon keresztül történt átutazásakor az elöljáróság küldöttséget menesz-