Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1988/2. szám (Salgótarján)

elnöki díszruhában felmentem egy előkelő bálba, hol azonban a figyelmes rendezőség igen szép szavakban felkért, hogy minden zaj és feltűnés nélkül hagyjam el a báltermet, mert a csizmám bagaria illata folytán három gyenge idegzetű hölgy elájult. Hosszabb ideig semmi bajtól tartani nem lehetett, azonban egy márcziusi reggelen a jég megindult s az Ipoly vize emelkedni kezdett Lelkes felhivást intéztem a bizottság tagjaihoz, hogy a haza veszély ben van és itt az idő most vagy soha... Kimondottuk, hogy állandóan együtt maradunk éjjeleken keresztül, amit négy éjjelen át, amig a veszély tartott, meg is cselekedtük. A bizottság tiz tagból állott és a négy éjjelen keresztül megittunk egyszázhetvennyolc liter bort és 19 liter szilvóriumot. A második nap délelőttjén a losonczi elnöktől sürgönyt kaptam, hogy a viz negindult és éjjeli 11 óra 37 perczkor hozzánk megérkezik. Lázas izgatottsággal vártuk az őrtanyán és 11 órakor megindultunk az Ipoly jártra. Én nálam egy hatalmas kétcsövű fegyver volt, melyet az elöljáróság indokolt kérelmemre rendelkezésemre bocsátott, azonban megtölt/e nem volt, miután az összes löporkereskedöknek halálbüntetés térié alatt megtiltatott puskaport adni, nehogy kárt tegyek valakiben. .1 óra 3o perczkor megérkeztünk az Ipolypartra ás én az órámat zselémből kivéve vártam a még hátralévő 7 perczet, amikor a víznek megirkeznie kell. Vártunk hét perczet, husz perczet, de a viz nem jött. lühösködni kezdettünk valamennyien, mire egy ipolyparti háztulajdolos, aki a háza oldalához támaszkodva pipált, megkérdezte, hogy mit árunk. Én nem a legudvariasabb hangon feleltem neki, hogy a vizet. kkor egész flegmával azt mondotta, hogy nyugodtan hazamehetünk, tért már megjött 9 órakor és eddig bizonyosan Ribánál van. Én rendivül méregbe jöttem és elhatároztam, hogy feljelentem Losonczot a iniszternek, mert igy lóvá mert tenni bennünket. Miután a viz megérkezett és minden baj nélkül el is ment, intézednem kellett, hogy valakit megmentsünk, miért is egyik polgárt s családját a házából még azon éjszaka kiköltöztettem. Protestált ugyan, hogy a viz a házától tiz méternyire van és emeremlékezet óta a küszöbéig soha sem hatolt, de midőn erélyesen egmagyaráztam neki, hogy azért vagyok a vészbizottság elnöke,misze-