Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1988/2. szám (Salgótarján)

Munkásságát a szakmai közvélemény azzal ismerte el, hogy az 189oes párizsi nemzetközi kiállítás magyar alcsoportjának /bányászat és kokszolás/ előadói tisztjére jelölték, és bízták meg. 1892-től tagja volt az OMBKE-nak, s ugyan távol tartotta magát a politikától 1896-ban megyebizottsági tag lett. 1897. december 5-én bekövetkezett halála is hivatása teljesítése közben érte. A "munkás jóléti" intézményekről tartott előadása közben lett rosszul, s röviddel hazavitele után váratlanul elhunyt. Földi maradványait december 7-én este helyezték örök nyugalomra felesége, hét gyermeke, rokonai, a bányavállalatok képviselői, szaktársai és a bányamunkások mély részvétele mellett. Utolsó útját a bányamécsek pislákoló fénye és a klopacska messzehangzd kongása kísérte. Irodalmi munkásságot ugyan nem folytatott, utolsó előadása azonban megjelent az 1898-as Bányászati és Kohászati Lapokban. A munka volt éltető eleme, munkájával állított önmagának emléket. dr.Szvircsek Ferenc Gerber Frigyes cikkének forrásmunkái: Bányászati és Kohászati Lapok 1897.4o9-41o . o. 1898.1o7-113., 131-136.0. Dzsida József: A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. nógrádi szénbányászatának története 1868-1943. St.1944.142.o . Nógrádi Lapok és Honti Híradó. 1897.december 12.