Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1988/2. szám (Salgótarján)

- 6o Pengék, sziláüfcok, vakarok Csesztvén, a Stalák nevű dűlő hosszan elnyúló dombhátán található a neolitikus lengyeli kultúra egyik magaslati telepe, mely kronológiailag a kultúra III. fázisába illeszhető. A csesztvei telep egyrészt földrajzi elhelyezkedése, másrészt időrendi helyzete alapján kiemelkedően fontos lelőhely a megye őskori kutatásában. A későneolitikus lengyeli kultúra első nagy magyarországi lelőhelyeinek felfedezése és feltárása területileg a dél-dunántúli megyékhez kapcsolódik. A kutatók sokáig kétségbe vonták a kultúra Balatontól északra való elterjedését is. Az 19ÊO-3S években megindultak az Észak-Dunántúlt is érintő rendszeres topográfiai kutatások, majd Klaicz Nándor aszódi ásatása bizonyította, hogy a lengyeli kultúra nagy egységébe nemcsak a Dunántúl teljes területe, hanem a Dunától keletre a Gödöllői-dombvidék és a Nógrádi-hegyvidék is beletartozik. A kultúra fejlődésében három egymást követő szakasz figyelhető meg. Eddig a legkevesebb lelőhely a kultúra legfiatalabb, III. fázisából ismert. A telep első kutatása 1984-ben indult, a lelőhely szisztematikus feltárását 1987-ben kezdtük el. Az elmúlt évi munkálataink során kilenc objektumot tártunk fel, melynek nagy része méhkas alakú tároló gödör volt. A csesztvei telep leletanyagát szemlélve mennyiségileg is szembetűnik gazgad kőeszköz anyaga. Annak ellenére, hogy a csiszolt kőkorszak időszakában él a telep, eddig csak terepbejárásaink során találtunk egy csiszolt kövésöt. Az eszközök a pattintás, a hasítás és a retusálás technikájával készültek. Obszidián, hidrokvarcit, szarukő, kova alapanyagból pengéket, vakarókat, sarlóbetéteket csináltak. Rengeteg magkő és gyártási hulladék, szilánk került a felszínre, amely azt bizonyítja, hogy nem kereskedelem útján szerezték be ezeket a gazdasági élet szempontjából Jelentős eszközöket, hanem helyben készítették a neolitikus telep mesterei.