Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1988/2. szám (Salgótarján)
A gyűjtési anyag bemutatását jellemzi a főcím - Barkóság - után következő alcím: "Vázlat a bergengóciai népéletból". A könnyed előadásmód a kornak megfelelően y yak ran él részletes adatok nélküli suminás megállapításokkal, különösen a nép jel lemmel , habitussal kapcsolatban. Az általános jellemzések azonban többször olyan hipotetikus összefüggéseket tartalmaznak, melyük inspirálhatják a szakkutatásokat is. Például egy ilyen összefüggésként említhetjük, hogy "a búcsú katolikus községekben a/, ami a disznótor a kálvinista községekben: a nagy trakta napja! Az általános nagy trakta". A Barkósán c. írás a néprajz junehany részterületére kitér - antropdgráfía, gazdaság és munka, határhasználat, viselet, családi élet, táplálkozás, szokásuk és vallásosság-, és szolgáltat hozzá adatokat. A szerző kilétéről csak nagyon keveset tudunk. Ezen írásán kívül a Szécsenyi Hírlapban vagy esetleg néprajzi szakfolyóiratokban a bibliográfiai mutatók szerint nem publikált. Putz Judit 1983-ban megírta a szécsenyi sajtó repertóriumát, a Tanulmányok Szécsény Múltjából 6. kötetében, de szerzőnkről és cikksorozatáról hallgat. Ugyanígy a Praznovszky Mihály által összeállított Nógrád megyei hírlapok és folyóiratuk bibliográfiája /1846-1978/ sem tesz említést Szvoboda Árpádról. A szécsényiek emlékeiből Horváth Béláné segítőkész utánjárása nyomán annyi derült ki, hogy Szvoboda Árpád Gross Jenő dr. gazdatisztjeként dolgozott. Gross Jenő dr. a Forgách - féle kastély egykori tulajdonosa 7">oo m. holdas földbirtokkal rendelkezett a századforduló táján Csitár, Rimoc, Sipek, Szécsény és Varsány határában. Elképzelhető, hogy Szvoboda Árpád korábban más, a palócság területén lévő uradalomnál is dolgozott, illetve, hogy pozíciójánál fugva nagyobb terület bejárására is volt alkalma. Összességében Szvoboda Árpád népcsoport1eírását a szakmabeliek és egyébként a hagyományok iránt érdeklődők figyelmébe ajánljuk, mert bár nem alapvető mű, adalékaival kiegészítheti szisztematikus kutatásainkat. Mivel azonban a Széchenyi Hírlap fent- jelölt számai csak az Országos Széchenyi Könyvtárban és a Palóc Múzeumban lelhetők fel,