Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1988/2. szám (Salgótarján)

képviselte, hogy Ragyolci Péter, egri kanonok készítette. A harmadik, s leghihetőbb nézet szerint a Cantus-t egy jezsuita, Szőlősy Benedek szerkesztette össze. A nyomtatás helye körül is kétségek uralkodnak. Egyes lexikonok Nagyszombatot tudják a kinyomtatás helyének, ez azonban nem bizonyított. A legutóbbi állásfoglalás szerint Lőcsén jelent meg. Mindezek a bizonytalanságok az énekeskönyv körül abból erednek, hogy az nem tüntette fel sem a szerkesztőjét, sem a nyomdát. Bárhol s bárki volt

1 is a könyv szerzője, az biztos, hogy ez az egyházi énekgyűjtemény a katolikusok között sokáig használatban volt és több kiadást ért meg. /Legutóbb 1938-ban jelent meg./ Az ellenreformáció korának költészetében a vallásos költészeten belül kiemelkedő helyet foglalnak el az egyházi énekeskönyvek. A 17. században megerősödő ellenreformáció kénytelen átvenni a protestantizmus leghatásosabb fegyverét, az anyanyelvű irodalmat, pozícióinak visszaszerzése illetve erősítése végett. Ennek a törekvésnek termései Káldi György, Balásfi Tamás, Lépes Bálint, valamint Nyéki Vörös Mátyás magyar nyelvű alkotásai. Mindazonáltal a katolikus irodalom legszebb, és a néphez legközelebb álló termékei az egyházi énekek. Az első katolikus énekgyűjtemény, a Gyöngyösi toldalék /1626-29/ még kéziratban maradt, de a század közepére már megjelent a Kisdy neve alatt ismert Cantus Catholici néhány máig is kedvelt szép egyházi énekkel /Csordapásztorok/. Megjelenésében nagy szerepet játszott az, hogy a protestánsok már a múlt században, ill. a századelőn kiadták énekeskönyveiket /0reg Gradual, Szenczi Molnár zsoltárai, Debreceni Énekeskönyv, Gönczi György gyűjteménye, Dávid Ferenc és Heltai Gáspár unitárius énekeskönyvei/. Az ellenreformáció megkísérelt versenyre kelni ezekkel az énekgyűjteményekkel azzal, hogy a nagyszombati zsinat sürgette egy katolikus énekeskönyv kiadását. Maga Pázmány és híve volt ennek, mégis egy félévszázadot kellett várni, míg meg. jelenhetett egy ilyen könyv. Tartalma régi katolikus protestáns és frissen alkotott énekekből tevődik össze. Amit protestánsoktól vettek át, azt átvizsgálták és újra felszentelték. Csak Szenczi Molnár zsoltárait nem fogadták el, de Dévai Bíró, Sztárai, Batizi,