Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1988/2. szám (Salgótarján)

sőt még Luther szerzeményeket is igen. Az énekeskönyv kétnyelvű, magyarul és latinul adja a püspökileg jóváhagyott énekeket. A gyűjteményben sok régi katolikus magyar ének is felszínre került a boldogságos szűzről, a magyar szentekről, a szent jobbról, amelyek a reformáció során feledésbe merültek. Az átköltött vagy újonnan szerzett énekek alkotói ismeretlenek, magukat meg nem nevezték. Ezért csak a kiadót ismerjük, jelen esetben Kisdyt. De rajta kívül folytatott hasonló kiadói ténykedést Szegedi Lénárd, Szelepcsényi György, Illyés András. Szerkesztőként pedig Kájoni János, Illyés l3tván, Náray György és Szőlősy Benedek neve maradt fenn. Az énekeskönyvek legnagyobb jelentősége abban volt, hogy magyar nyelven szólaltak meg és ezenkívül számos magyar dallamot őriztek meg. Hogyha tehát Kisdy megfosztatik is attól a dicsőségtől, miszerint ő a gyűjtemény szerzője avagy összeállítója, azonban mecénási tevékenysége, melyet ő az ellenreformáció érdekében törekedett kifejteni, oly eredménnyel járt, mely napjainkra egyetemesebb jelentőségűvé vált, mert az énekeskönyv túl liturgiái céljain nemzeti kultúránknak a része. S ezzel hozzájárult ahhoz, amire a könyv előszavában az ismeretlen szerkesztő, feltehetőleg Szőlősy Benedek felszólította: "Publicae Pannóniáé utilitati diú te indulge." Hausel Sándor TÜRELMIJÁTÉK. Uinám. oldalén a cm hottré néggtttrt ndatt ki ftkér pnptrLapMt. Húztál minden inMMl mmM • ttomttédot oldal k/itevéig. At tkkéni kapott KMiiint omad tavéltk ét véld ttét a mttléktlt minta iimní tgnforma Mramtsäo'krt. A kéromtiSgrktt Sttttkntrvt.próbdljdtok ittltéiUtani a négyttttt.