Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1988/1. szám (Salgótarján)

Exogámia Pásztón a XVIII. században

Exogàmia Pàszion a xvm.szd ban A népes középkori mezővárost, Pásztót a 15o esztendős török uralom a 17. század végére szétzilálta. A különféle összeírások az adózó, de gyanítható, a teljes népesség rohamos fogyását regisztrálták. Amíg 1548-49-ben 244 háztartásfőt írtak össze, addig 1598-ban csak 64-et . A 17. század folyamán pedig többször menekült el a lakosság, elhagyva települését. Eger felszabadítása, 1687. december 17-e után kezdődött meg a környékbeli elnéptelenedett falvak, városok újra benépesülése. Ez Pásztón gyorsan végbemehetett, mert az 169o-es évek elején már a városi hatóság működött.^ Persze ez a város más viszonyok között, más szerkezetben, inkább csak nevében városként, pontosabban mezővárosként kezdte el újra az életet a 16. század megtorpanása és a 17. század pusztulása után. Arról pontos adat nincs, hogy milyen s mekkora népességgel indult új, máig tartó élete. Még az 169o-es évek végén egy ciszter szerzetes^ azt jegyzi meg, hogy e jelen Pásztó a hajdaninak romjain, egykori lakóinak töredékével bír. Egy fél évszázad múltával /1746-ban/ feljegyzett egyházlátogatás'' török öszszeírással^ vetjük egybe, kitűnik, hogy egy színes népes település hanyatlott szinte a semmibe. Az említett összeírásból végzett becslő számítások alapján a 16. század derekán legalább 25oo-3ooo ember élt Pásztón. De honnan jöttek azok a férfiak, nők, családok, akiknek száma 1785-re érte el ismét a 3ool főt? Az első lakók biztosan a hányattatásokat átvészelve Pásztó korábbi lakosai voltak. Ezek egy részénél ez azt jelenti, hogy több nemzedékein át kitartott Pásztón. Ilyeneknek tűnnek a Kada, Zeke, Vallus, Borbély, Csihai, Endrész, Farkas, Fekete, Fülöp, Kis, Maksó, Mu

slai, Nagy, Pozsár, Szabó, Tóth, Varga, Vas, Vörös és még néhány család. A kezdeti újra településben tehát elsősorban az egykori pásztói lakosok vették ki részüket. Emellett a település környékéről indult meg vándormozgalom. A katolikus anyakönyvek azt