Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1988/1. szám (Salgótarján)

Új felsőpannon ősmaradványlelőhely: az egyházasdengelegi homokbánya

minuciózus "hamupipőke-munka": a szitában maradt és megszárított iszapolási maradékból kartonpapíron csipesszel figyelmesen ki kellett válogatni a legapróbb csigatöredékeket is. A munkát jórészt magam végeztem, de néhány önkéntes pásztói gimnazista is derekasan kivette belőle a részét. Titkon abban is reménykedtem, hogy esetleg emlősállatok csontmaradványai is felbukkannak az anyagban. És valóban: reményemet először csak néhány határozásra alkalmatlan csonttöredék és rágcsáló-metszőfog táplálta. Egy napon azonban apró - gyantafénnyel csillogó - fogacska tú'nt fel a válogatópapírra szórt homokszemek között. Koronáján katonás rendben kettesével hat kúp sorakozott: egy hörcsög-féle alsó első zápfoga volt, amely fajmeghatározásra elsőrendűen alkalmas. Az első után még hat határozásra alkalmas fog került elő, közülük eddig egy Anomalomys-fajt sikerült meghatározni, amely a ma élő földikutya-félék kihalt rokona. Ezen kívül még két mókus-fajt is. A kisszámú anyag óriási szerencsére pontosan elemeket tartalmaz, amelyek rétegtani szempontból kitüntetett jelentőségűek, így - alapos feldolgozás után - közelítő jellegű őslénytani korhatározás építhető rájuk. Az egyházasdengelegi homokbánya jelentősége, hogy nem mindennapi módon egyaránt tartalmaz szárazföldi emlősmaradványokat és szárazföldi csigákat együtt tavi puhatestűekkel. így lehetőséget nyújt három különböző életrétegtani rendszer összehangolására. További vizsgálatát - a Magyar Állami Földtani Intézet kutatóival együtt - folytatjuk. dr.HÍr János