Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1987/1. szám (Salgótarján)
"Nyitva van az Aranykapu"
A "Nyi+va van az Aranykapu"-ba is "belet itkolta" a művész egy nem pusztán bibliai alapon értelmezett Paradicsom elveszítését, de és főleg: a vissza vétel lehetőségét, mintegy önmagunk kollektív megváltása áltaL való vissza szerzését. A festmény vizuális, érzéki és konkrét, az interpretáció fogalmi és absztrakt, mely talán feloldhatatlan ellentét, egy-egy adott ponton túl az utóbb relevanciája kérdőjeleződhet meg. Ám a mű, a művészet a legteljesebb közvetlenséggel is hat szemlélőjére. Ez nem jelenti azt, hogy Földi Péter festményei könnyen "megadják" magukat /és nincsen szükség bizonyos "fogódzókra/, már csak az első pillanatban talán kicsit szokatlan formanyelvük és koloritjuk miatt is. De bátran és hosszasan kell időznünk előttük /hogy ne mondja,: szembesüljünk velük/. Ebben a vonatkozásban zárnám miként kezdtem egy szintén személyes élmény felelevenítésével. Néhány héttel ezelőtt két napot töltöttem érdekes előadásokat hallgatva e falak között, Tóth Menyhért talán legszebb képei társaságában, őszintén szólva egyre inkább ők kötötték le a figyelmemet és ahogy teltek az órák, úgy váltak egyre élőbbé számomra. Azt gondolom, hogy Tóth Menyhért életműve azt példázza számunkra: miként lehetünk magyarok és egyben európaiak a XX.században. Hiszem, hogy itt és most nem kell kifejteni, hogy nem csupán a befogadás formai analógiájaként idéztem fel ezt az emlékemet... Köszönöm a figyelmüket! Prakfalvi Endre Elhangzott a művész 1985. október I8-Î kecskéméti galériai kiállításának megny i tóján.
