Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1987/1. szám (Salgótarján)
Palócz párbeszéd
Palóc párbeszéd Pálya /Pál/: Hon jár most Gergő sógor? Gergő /Gergely/: Csak itt széjő /széjel/ fáradozók a szőlőbe e, avvó /avval/ a gylsznó/ pásztorvó /pásztorral/ perőttem /pereltem/ vagy kéét ollyan szeep nyáreedes óma /alma/ vőt egy óma fán, a gaz neep - miután a csenyesrett /cseresnyét/, a buzávó /búzával/ eerő /érő/ körfét /körtvét ő /el/ pusztitotta, - má /már/ meg ezt is ő-sikkasztotta. Pálya: Ni ni, hát a szemét mi lőtte /lelte/ Gergő sógor? Gergő: Ház izeembe, haragomba, hogy-hogy azt a szeep ómákat ott nem tanáttam, azután a gyisznópásztor után futtám, egy szivafa-gó /galy/ ugy rnegseertette, hogy táng meg is vakólok. Osztáng a szőlőt is má ő-hor gya a gaz neep; pegyig csak azé beztosftottam a jeeg ellen is, hogy ha ő-veri Is, ne károsodjam. - Hát kied Pálya sógor, mé /mert/ ugy bósó /búsul/? Pálya: Hát nem tugya mee, /még/ Gergő sógor? Gergő: Nem een, Pálya sógor. Pálya: 0 hogy mongyam is? szerencséétlenől jártónk, tennap majd egees falónk /falunk/ megeegett. Gergő: Az Istené /Istenért/ és meeg sem mongya Pálya sógor. Hát hogyan gyólott /gyuladt/ ki? Pálya: Hát a fonóházbó szakadt ki a tyűz, egy topig /talpig/ megeegtünk - ma most ő-mehetőnk kódónyi /kódulni/. Gergő: Szerencséét len fanóház - sok rosszat szült má, és meeg sem okólnak /okulnak/ a szüleek, hogy attó ő-vonnák gyermekeiket. Hála legyek a főséges Istennek! nálónk kiment a divatbó illyesfeele gonosz szokás. Ágya /áldja/ is meg a főséges Isten mind a tyisztendő pelebános, mind a biró uraimékat is, hogy örökre ő-tiltották. Nincs má most falónkba annyi betyár, annyi megesett szerencséét len leány. - Szerencséét len emberek ki etek Pálya sógor, de tán csak beztosftva vannak? Pálya: Egyesegyetlen sem Gergő sógor! mer /mert/ mi tűrés tagadás? István Bácsi /naptár főhivására nem hajtottunk, s ím poró /porul/ is jár tónk. Gergő: Szivembő sajnálom minyájokot - de mé is sajnáttak kietek az egy keet garast ő-szakasztany i, s avvó vagyonokat beztosítanyi? lm, most egeesz száz forintokat kaphattak, s minden főtőrees /törés/ neelkül főeepitkezhettek vóna.
