Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1987/1. szám (Salgótarján)

Mocsáry Dániel levele Szemere Pálhoz

Thennául fel fogom, azon nállunk ősméretes régi közmondást; /:meg áldotta házamat a végzés, mint a Szuhai malmot:/ melyben tudni illik a ménkő ütöt:/ most erre a variátió

^ következik Pestrül Vátzra érvén, a nevelőnének meg irt vendéglőben szállottam, egy napot hasztalan vártam a jó szerentsére, még végre a másodikon, a vasúthoz menvén, bevártam a Bécsbül érkezet vonalt, - de ki, - és mi szállót ki belőle? - egy bóbitás Pamella kalapos, vállára függő, nagy csomó hajfürtökkel, divatosan felpiperezet öt keresztre /?/ mutató, ügyesen ki lagirozot rántzos artzú, ó virgó virgium.^ Szegény fejem szédelegni kezdet, azon ritka példány látásán, venus helet, egy magát mórikáló vén húst láték magam elöt, - ez volt az első csapás. Nem csuda hogy látásakor, akaratlanul felkiálték, uram tsak ezt ne add nekem, - mint a mellett Ő volt számomra a küldött, el fogadni az én kötelességem, ha azon pertzben a guta nem környezet, nints mit félnem többe tőle - mivolt más mit tennen, mint a savanyú almába harapni, de mint a mellett egy párt pertz kelletet, magamat öszve szedni, hogy közelíthessek azon ritka Aszonyi állathoz, - és és minden erőmet igénybe venni, hogy meg szollithassam, - az ösmeretség tsak hamar meg történt, még hamarabb holmiját skatulait a vén skatulának szekeremre fel pakoltatni hogy valamikép megne lásson valami ösmerős, alkalma lenne, rajtam szánakozni, - és e kép sebesen hajtattam Gyarmath felé; é— mint hajdanában nagy világban élt vén - - huszár, ügyekeztem a küldöttet mulattatni, holot oly kedvbe valék, mint kinek feje fölöt a háza ég, - beszéd közt azt kérdem tölle, mely vallást tart magáénak? - melyre egyszerű őszinteséggel azt válaszolá, - /:mein Vater war Ewangelisch, g meine Mutter Khatolisch und ich bin nichts: / - Képzelheted Barátom, mily érzés fogta el az érző Apát, Leánya jövendő nevelőnéjétől ezt hallani, eltűrtem azonban békével a sorsnak ezen méltatlan csapását, szerentsémre eszemben jutót a második közmondás, hogy ezen még könnyen mint a Bundán fordítani lehet, igy folytatánk utunkat, még végre másnap delelőt házahoz értünk: - Nöm gyermekeinkkel élőnkben jövendik /:Mexikóbúl hozót nem rég Pesten pénzért mutatót vad Pastróna nő mellé állítható:/ - ezen ritka példány látásán, annyira megütődtek, hogy szótlanul üdvözölték, a meg érkezetet.