Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1987/1. szám (Salgótarján)
Mocsáry Dániel levele Szemere Pálhoz
Amint sejdíteni, tsak hamar ki bujt a szög zsákjábul, - ö is tsak hamar kiösmértette vélünk magát vétkei, meg rögzött örökleni látszó hiúsága, gyengeségei, és hallatlan dühös természete által: - az emiitett vallástalan annyira, hogy kéntelen valék fiam nevelőét fel kérni, hogy Camillának adna órákat a vallás tárgyakban; - nevendékivel mit sem gondol, magával öltözésével, hamis hajfürtjei hajfürtjei rendezésével, artz festéssel annál többet, reggeli 7 órátul 9 és fél óráig szünet nélkül öltöző asztalánál, vagy a nagy tükör elöt ál; - igaz ugyan hogy egykis idő kelletik, még a vett hajfürtöt rendbe szedődnek, a számtaLan redők, fél század maradványai, még egy keveset ki simitatnak, és kifejtödnek, de két és félóra mégis több mint sok, ot, hol az eredmény oly csekély.Mind ezekután állig 3 órát egész nap foglalkozik a reá bízottal, a többi időt kárty hányással melyre igen sokat tart, - románok^ olvasásával, és férjhez menni kivánó gondolatokkal, hasztalanul tölti el, - mely utóbbi oly fokra hágót, hogy a múlt héten nem átálta az asztalnál, amidon egy jo Barátomrul beszéltem kérdeni, ist er Verheiratet?; - melyre azt feleltem, hogy már özvegye, - verschaffen Sie eine ihm,'' ez egy lehetetlenség válaszolám, mint hogy nállunk annyi a fital, és idős nő, hogy a Dunát lehetne vélek fel fogni, és még is állig egy kettő menekedhetik meg a nyomasztó pártátul, - néma let párnapig, még a kirakot kártya jobbal nem blsztatta, - de a mellett minden kitsiségért oly dühbe jön, lármazék; leányomat a szobábul ki kergeti, többé az nap nem gondol vele, röviden mondva, egy őtska rosz páratlan mobilia a szobában, - hiszem is, hogy az örök végzés, nem ront meg vele, még egy bűnöst sem, páratlan marad, mind örökké. Nöm látván ily jeleneteket, kéntelenitetet töbször egész illedelemmel meg kérni a kegyetlent, lenne egy kis türelemmel, és többet foglalatoskodna gyermekünkéi, mely egy nevelőnének a leg főbb feladata, mely haragra lobbant, szaladt idestova a szobában, dühében dúlt fúlt /:kár,hogy meg nem fúlt:/ - egy szerre nöm elöt megfeszítésével történik, én el utazok egy pertzig sem maradok itten, nöm szótlan el hagyá szobáját fel jött hozzám hogy ki panaszolhassa magát, tsak hamar azon jelenet után, 12 13 egy kárhoztató Lakonikus czédulat küldőt nőmnek, az elo Medea melyLyet ritkaság véget, meg tartok /: Herrn von Mocsáry ich bin gesonnen 1 4 abzureisen, und gebe keine Stunden mehr: / Képzelheted, edes Baratom hogy kit, és mit hozót a Bétsi vonal számunkra, de mind a mellett olynagy volt örömem, azon sorok elolvasásánál, mint búm a vátzi öszve jövetel olta, - egy pár óra elöt hagyá el házamat, - de nem a Hazámat,
