Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1987/1. szám (Salgótarján)

Mocsáry Dániel levele Szemere Pálhoz

Mocsári Dániel levele Szemere Pálhoz A Levél eredeti példányának másolata a Ráday Levéltár un. Szemere tárából került a Kubinyi Ferenc Múzeum Adattárába. A levél frója Mocsáry Dániel /Lapujtő, 1796. június 5- Lapujtő,I847. március 5/, a Nógrád megyei köznemesi családok egyik kevéssé ismert képviselője. Az általa írt levéL tartalma és bensőséges hangulata arra utal, hogy a Levélíró és a címzett között egykorábban megalapozott baráti kapcsolat ál Ihatott fenn. Ezt a szoros baráti kapcsolatot Mocsáry Antal, az egykori szécsényi járás főszolgabírója, az un. "Mocsáry monog rafia" szerzője építette ki fia és az esztéta, nyelvújító, folyóirat alapító irodalmár Szemere Pál között. Mocsáry Antal felesége halála után a közéleti pályáról lapujtői birtokára vonult vissza, életét az iro dalomnak és a tudománynak szentelve. Intenzíven bekapcsolódott abba az irodalmi áramlatba, amelynek tagjai Kazinczy Ferenccel az élen Fáy András, Horváth István, Vitkovics Mihály és nem utolsó sorban Szemere Pál voltak. Mocsáry Antal halála /1832./ után a fiú, Dániel továbbra is fenntartotta és gondosan ápolta az apja által kialakított kapcsolatrendszert. Mocsáry Dániel pályája tipikus 19. századi köznemesi életút. Mint katholikus vallású köznemesi család gyermeke iskoláit a váci piaristáknál kezdte, majd apja közbenjárására ösztöndíj mellett a bécsi Theeresianumban folytatta. Katonai pályafutása 1813-ban kezdődött, amikor is a császári sereg soraiban huszárként vett részt a Napóleon elleni lipcsei csatában. 1815-ben hadapród, i816-ban pedig alhadnagyként szerepelt. Ebben az évben Nógrád megye ajánlatára felvették a magyar nemesi testőrségbe, ahol 1821 elejéig mint II. testőrőrmester szolgált. Maga is tagja volt az I.Ferenc mennyasszonyát, Karolina Auguszta főhercegnőt Braunauból Bécsbe kísérő testőr testületnek. A testőrségtől négy évi szolgálat után a 6. Württenberg-huszárezredhez került, ahonnan alhadnagyként szerelt le 1822-ben. Hazatérése után kezdetben Nagyfalun,majd apja halála után a testvéreivel való birtok megosztás után Lapujtőn telepedett le. Bekapcsolódva a megyei közéletbe, később Nógrád -, és Zólyom megye táblabírájaként találkozunk vele. Ennél sokkal fontosabb ténykedése volt 1831-ben, amikor is a magyar nyelv és kultúra ápolására irányuló "Nógrádi Nemzeti Intézet" megszületése körül bábáskodott.