Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1986/2. szám (Salgótarján)

Zólyomi József: Nagy Iván a múzeumalapító

1858-1880 között Nagy Iván több mint száz levelet kapott Nógrád megye nemeseitől, amelyekben azt kérték, segítsen nekik abban, hogy a tulajdonunkban levő régi fegyverek, könyvek, oklevelek, festmények, bútorok a Nemzeti Múzeumban, az Akadémián nyerjenek végleges elhelyezést. Feltételezzük, hogy az értékes gyűjtemények folyamatos elszállítása a megyéből, hozzájárulhatott annak a gondolatnak az érlelődéséhez, amely később a Múzeum-Társulat létrehozásához vezetett. Példák is bőven állottak előtte, hiszen ebben az időben már több mint tíz vidéki Múzeum Társulat, Egyesület működött az országban, amelyeknek a gyűjteményét éppen ilyen jellegű ajándékozások hozták létre. 1890 késő őszén fogott tollat, hogy formába öntse elhatározását, kísérletet tegyen egy leendő Múzeum Társulat létrehozására, amelynek feladata lehet a tárgyak további elvándorlásának megakadályozása. A Nógrádvármegyei Múzeum-Társulat létesítésének eszméjét a Nógrádi Lapok 1890. november 9-Î számában vetette fel először: "Felszólítás azokhoz, kik a nemzet történetére adnak valamit" címen megjelent cikkében. Céljának megfogalmazásához saját szavait idézzük: "Én nem szólok általában nemzetünkhöz, csak Nógrádvármegye Értelmiségéhez óhajtom intézni szavaimat. ...Azért nem is tartom szükségesnek a hosszadalmas capacitatio borsóját hányni a falra, hanem azokat kik felfogják értékét a nemzet történelmének, hazafias tisztelettel felkérem arra, hogy annak érdekében tegyünk annyit, amennyit megerőltetésünk nélkül tenni kötelességünk. Gyűjtsük össze a legkisebb történelmi morzsáit is a múltnak, ami nemzetünk, hazánk különösen Nógrád vármegye múltjának, történetének megismerésére adalékul és forrásul szolgálhat... Állítsunk egy helyi múzeumot! Állítsunk egy társulatot, mely csekél áldozattal, de kitartó erélylyel képezni fogja azon mustár magvát, mely terebélyes fává növendi ki magát és megállapítandja a tervelt Múzeumot... Hisz sokaknak vannak megyénkben e czélra való eszközeik. Kinek egy ősi képe, kinek egy pár régi okirata, másnak egy régi fegyvere, edénye, érme, vagy más tárgya, ami magában csak sejtett lom, és a tudomány érdekében elveszett adatot képez; míg egybegyűjtve értékessé válik, és az adományozó egyénnek vagy családnak is emlékezetéül fennmarad s el nem kallódik. Én, magam is, ami csekélységem van, úgymint egy párt ezer darabból álló érem, ásvány és egyéb értékes régiségi tárgyból álló gyűjteményem, hazafiúi szívvel, készséqesen felajánlom a szent czélra, egy balassagyarmati múzeumra."