Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1986/2. szám (Salgótarján)

Zólyomi József: Nagy Iván a múzeumalapító

A cikk megjelenésétől kezdve Nagy Iván fáradhatatlan munkása lett a múzeumügynek. Néhány napon belül elkészítette a Társulat alapszabály ter vezetet, taggyűjtő aláírási ívet szerkesztett, személyesen kereste fel a megye és a város vezetőit, a helyi iskolák tanárait, az intézmények munka társait, hogy azokat a Társulat céljáról, hasznáról meggyőzze, a tagok so raiba toborozza. Nagy Iván lelkes munkájának eredménye, hogy a tagok száma néhány héten belül száz fölé emelkedett, és ezzel lehetővé vált, hogy 1891. március 15-ére összehívjak a közgyűlést, ahol kimondották a Társulat megalakulását "Nógrádvármegyei Múzeum Társulat" néven. Az alakulást követő hónapokban elkeseredve kel Lett Nagy Ivánnak tudomásul vennie, hogy a tagok kezdeti lelkesedése megtorpant. Többen még a tagsági díjat sem fizették be, a Társulat jegyzője bírói úton sem tudta a tagdíj hátralékot megnyugtatóan rendeztetni. Nagy Iván szinte teljesen egyedül marad a sokrétű múzeumi munka végzésében. Személyesen vette át a gyűjteménynek szánt ajándéktárgyakat, gondoskodott nyilvántartásukról, elhelyezésükről. Hosszas utánjárással elintézte, hogy az iskolaszék a Nemzeti Iskola egyik tágas tantermét három évre a Társulatnak adja, a gyűjtemény elhelyezésére. A tárgya tárolására alkalmas üveges szekrényeket tervezett és mivel a Társulatnak pénze nem volt, saját költségén el is készíttette. 1891. nyarán az első kiállítást is egyedül rendezte. Ekkor helyezte el a gyűjteményben azokat a kő- és bronzkori, középkori tárgyakat, pecsét nyomókat, több mint négyszáz darabból álló pénz- és éremgyűjteményét, amelyeket 1890. november 9-én megjelent cikkében a múzeumnak átadni ígért. Hiteles feljegyzésből tudjuk, amikor az érméket tartalmazó dobozt a kiállítás végleges helyére helyezte, több mint negydórát könnyes szemmel állt felettük, hiszen azokat az 1890-ben fiatalon elhunyt Aladár nevű fiának, szellemi örökösének kívánta megőrizni. Nagy Iván szorgalmas munkája lehetővé tette, hogy a kiállítás, az ajándékba kapott tárgyak gyűjteménye 1891. november 29-én megnyílhatott. E napon a vármegyeháza nagytermében tartott Társulati ünnepi közgyűlésen, Nógrád vármegye nevezetes férfiairól tartott felolvasást. Előadása végén javasolta a közgyűlésnek, hogy a Társulat vegye programjába a tudományos felolvasások rendezését. Részese, szorgos ügyintézője volt a nagyobb múzeum épület megvásárlásának, ahová a gyűjteményt 1894-ben a szűkös Nemzeti Iskolából átszállíthatták.