Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1986/2. szám (Salgótarján)

R.Várkonyi Agnes: Nagy Iván a történész

Különös eset, hogy egy történelmi kézikönyv, egy adattár ugyanazt fejezi ki, mint a korszak legjobb irodalmi alkotásai. Egyszerre nyitogatja a múltat és jövőt. A "vert hadak vagy vakmerő remények" kettős élményében részesíti az olvasóit. Miközben pedig a nemzeti fejlődés útkereszteződésénél reméli művét, mint valami irányjelző táblát, kiszegezni, nevezetes egyetemes érvényű felismerésekkel szolgál. A pozitivizmus fejlődés felfogása ugyanis egy elég súlyos ellenmondást hordozott magában: ha a törvényszerűségek szabják ki a fejlődés menetét, vajon nyílhat-e tér az egyén, a közösség történelemalkotó tevékenysége előtt. Sokszor megkapta ezért e történetszemlélet számos irányzata a história elembertelenítésének bélyegét, a nemzetek fejlődését uniformizáló sivár és dokrinér elméletalkotás kritikáját. Ezek a kritikák sok vonatkozásban nem voltak alaptalanok, de igen sokan keresték e történelemszemlélet jegyében is a feloldás útjait. Közöttük látjuk - más magyar és európai történészekkel együtt Nagy Ivánt is. Sikerült felmutatnia, ami talán a legnehezebb: a fejlődés alternatíváit egy letűnt osztály és egy születőben lévő nemzet tagjai eLőtt. A múlt tényeiből rakta Le a híd pilléreit, de mire áttért a túlsó partra tudomásul kellett vennie, hogy a választás megtörtént. Az 1860-as években már fortisszimóban zeng az új, a nemesi historizmus hangja. Thaly Kálmán lelkesen hiszi, hogy a gyárak szirénáját elnyomhatja a régi rézkürtök harsonája, és Toldy Ferenc egyetemi előadásaiban már hevesen bírálja a pozitivista társadalomtörténeti szemlélet radikális képviselőjét, Henry Thomas Buckle-t. Nagy Iván csendben, minden látványosságtól távol zajló történészi munkájának sok fejezetéről itt még csak meg sem emlékezhetünk. Tanulságosak értékkategóriái: előítéletmentesség, szorgalom, takarékosság, számolnitudás, a mindennemű szépítgetéstől irtózó magatartás, a minőség az egyetemes látásmód tudományos hitelesség igénye. Nagy Iván kérlelhetetlen kritikus volt. Korán felfigyelt a jobbágyok, napszámosok, kézművesek életkörülményeire, felismerte a falusi önkormányzat - történet kutatási módszerét. A történelmi nőalakok sorát vázoló írásait, vagy a Magyarország történetében a családok nőtagjait minősítő megjegyzéseit olvasva, nehéz szabadulni a gondolattól, John Stuart Mill titkos tanítványai között a helye. Olyan távoli területek között próbált húzni íveket, mint 82 ipar és az erkölcstörténet. Számos kísérletét pedig csak ma érheti és értékelheti a társadalomtudományok egyik legfiatalabb ágazata a mentalitástörténet.