Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1986/2. szám (Salgótarján)
R.Várkonyi Agnes: Nagy Iván a történész
A Magyarország családai sok tfzezer adata között vannak tévesek és közismert, hogy a témáról ma már sokmindenben többet tudunk. "E munka sem teljes és sem tökéletes... annál kevésbbé hibátlan nem lehet.. A nyegleség nem kenyerem. A csalhatatlanság nem riadóm. Ezt azoknak, kik 27 ez okon keresnek rést az ostromra figyelemükbe ajánlom." Műve azonban ma is nélkülözhetetlen. Sőt előfordul: új felfedezésnek vélt jelenségek, események, meglátások nála már megtalálhatók, vagy számottevő történelmi személyiség múltjában a homályos folt, a kedvezőtlen fejezet, amelyet ő már jelzett, utóbb a feledés fátylával boríttatott. Befejezésként a kudarcok tényeit kell elsorolnunk A Magyarország családai, mint társadalmi érdeklődésre számottartó mű, megbukott. Első kötete 1200 példányban az utolsók csak 800-ban jelentek meg és azok sem keltek el. A Valóság történetíróját a valóság csúfolta meg: Ferenc József újra adományozott nemességet, a történetírásban a nemesi osztály kortalanságát és had i-pol itikai erényeit kritikátlanul dicsőítő irány kerekedett felül. A Magyar Tudományos Akadémia az 1860-as évek végére 12 kötetre kikerekedő Magyarország családjai c. művet díjjal, szerzőjét akadémikusi ranggal ismerte el. S méltón, mondhatjuk, ha meggondoljuk, hogy ez a 19. századi magyar történetírás kétségkívül egyik legkiemelkedőbb teljesítménye egy évszázadon át nélkülözhetetlen kézikönyv a történelem, irodalom, medievisztika és más társadalomtudományi szakágazatok kutatóinak kezében. Sokan a volt nemesség leszármazottai közül szervesen beépültek a polgári társadalomba, kiváló mérnökök, orvosok, tisztviselők, tanárok, kereskedők, vagy vállalkozók lettek. S nem kell irodalmi példára mutatnom, hogy bizonyítsam, a múltat el nem tagadva bontakozott ki a magyar progresszió. De az általános, a társadalmi példa mégis az átmentett kortalan nemesi mentalitás, az új nemesek gőgje lett. A tudományos tisztesség megköveteli, hogy hangsúlyozzuk: Nagy Iván, a történész nem tartozik az idilli sorsú tudósok közé. Horpács számára nem a Mikes-i derűvel feloldható Rodostó. Nemcsak kiemelkedő teljesítmény, hanem nagyszabású tervek, kezdeményezések jellemezték, ezek valóraváltására azonban nem nyílt előtte tér. Fő müvéről egyetlen elismerő bírálat jelent meg. Kritikát azonban annál többet kapott. Hol radikalizmusban marasztalták el miatta, hol pedig konzervatívnak mondták. Nevezték veszett demokratának és avittan nemesi szemléletűnek.
