Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1986/2. szám (Salgótarján)

R.Várkonyi Agnes: Nagy Iván a történész

Megszokásból, kényelemből, tudatlanságból, vagy a hatalomhoz ragaszkodva görcsösen. Nagy Iván veszélyesnek, az ország előtt álló polgári fejlődés szempontjából katasztrofálisnak látja, elítélendőnek mondja ezt az utat. Mert az az út a kétértelműség útja, tündöklés és előnynyerés kölcsönvett ősökkel, kisajátított családfákkal. Mikszáth gavallérjai majd a nemesi megjelenés külső kellékeit kérik kölcsön: hintót, ékszert, ruhát, paripákat. Nagy Iván korának nemesei most az időtlen történetiséggel ékeskedve akarnak helyet biztosítani maguknak a kapitalizmus viszonyai között. "A rejtett csaláfai ambitio megvan ott is, hol az efféle arisztokratikus szellem ellen demokráciát emlegetnek - írta Nagy Iván - "Mert nem mind szabadok azok - mint Lessing mondja, - kik láncaikat gúnyolják. Műveltségfelfogása a pozitivista történetszemléletre jellemzően tágas és a fejlődés tengelyére épülő, ő is kilép a tróntermek falai közül és a csatamezőknél messzebbre tekint. Meggyőződése, hogy a földművelés, az ipar, a kereskedelem, a technikai tudás és a szorgalom viszi előre a világot. Legtöbbre talán az emberiségről alkotott tudás gyarapodását becsüli. Száraz tényközlő mondatain, ha az irodalom, a tudomány, a művészet munkásairól ír, mindúntalanul átüt az élmény melege. A nemzetről szólva a reformkorra jellemző demokratikus felfogásából indul ki. "Hazánkban az 1848—k i törvény hatályba léptéig a nemzetet csak a nemes rend képezé. Es noha vannak e körön kívül is nem kevés családok, melyeknek tagjai akár a harc, akár az irodalom vagy ipar mezején nem csekély horderejű szolgálatot tettek a közügynek, s kikre a hon büszkén tekinthet, - mégis, a szereplő nagy tömeg a kiváltságosak sotsában álLott 25 A ki. Es eljut a volt nemesség polgári feloldódásának programjával a polgári nemzet megszületésének és kibontakozásának eszméjéig, amint szinte versenyfutásban kora politikai fejleményeivel sorra adja ki a Magyarország családjai köteteit. Legmegrendítőbb sorai magyar- és más nemzetek együttélésének dokumentumai: felöleli a múltat, amikor is sokan kerülnek a kiváltságos nemesi osztály tagjai közé. Közli a tegnap harcait, a kardrahányt fiak soraiban megélt erdélyi eseményeket. Vázolja végüL a kívánatos jövőt: "a román lapokban publicisztikai dolgozatai... nemzetbeli tiszteletét és ragaszkodását vívta ki... a román nemzetiség ügyében tanúsított buzgóságáért az erdélyi román nőegylet által gyönyörű koszorúval tiszteltetett meg... általában a nemzetiségek testvéries egyesülésére irányzott működése..." a záró kötetben /1856/ az egyik legrégibb származású román család utolsó tagját méltató sorok.^