Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1986/2. szám (Salgótarján)

R.Várkonyi Agnes: Nagy Iván a történész

Sokat fr róla és levelezésében is világosan kifejeződik, hogy mennyi nehézséget okozott a családi szóhagyomány a szubjektív társadalmi elvárás. Az egykori nemes családok kortárs tagjai önmaguk múltját minél meszszebbre vezették vissza, szívesen jöttek be Árpáddal, jólesett hinniük, hogy nemeslevelüket a középkor korai századaiban kapták és hol van széles e világon társadalmi osztály, amelyik ne dicső hősi tetteket véghezvitt ősök, derék emberek Leszármazottainak szeretnék magukat látni. A Magyarország családai szerzője a hiteles forrásokhoz ragaszkodott. Sőt azt is leszögezte, nem elégedhet meg a bíró szerepével, aki csak a peres feleket hallgatja meg, neki olyan forrásokra is szüksége van, amelyek nem csupán az érdekeltek szemszögéből rögzítik a valóságot.'^ Ezt a maga korában különösen modern forráskritikai elvet nem tudta ugyan következetesen keresztülvinni, már csak a feladat egyetlen ember erejét messze meghaladó nagysága miatt sem, de elismerésre méltó, ahogyan megpróbálta érvényesíteni. Rendkívül változatos forrásanyaggal dolgozott: b

irtokirátok, peres anyagok, végrendeletek, országos intézmények iratai, pecsétek, címerek, elbeszélő források, naplók, emler\irátok, levelek és halotti búcsúztatók záraihoz mind megtalálta a kulcsot. Könnyedén átfogja az elérhető tudományos szakirodalmat, nemegyszer vitázik is, vagy helyreigazítja a régi állításokat és bevonja forrásai közé az irodalmi műveket, vagy régi feliratokat: "Basta György ölette meg 1600-ban Márkus és Mátisfalva közt, mint az az alsó-csernatoni református egyházbeii fölI 5 irat tanúsítja." Nem tett különbséget előkelő és szegény családok között. Senkit nem dicsőített, sem kuruc, sem labanc, sem protestáns, sem katolikus családok javára nem nyomta meg a tollat. Főúri és kisnemesi családok között az a-b-c rendjével teremtette meg a temetők demokratizmusát. A tények az érdekelt kortársak számára nem mindig kellemesek. Különösen nem az 18501860-as években. Magyarország nemes családai között igen sokan jobbágyok, kereskedők, katonák külföldről bevándorlottak sarjai. Sokan, feltűnően sokan nyerték el nemes levelüket a Habsburg királyok szolgálatában. Kivált Lipót császár armálisával vagy a 18. századi nemeslevéllel kellett beérnie sok, magát eddig az Árpádházi királyok korából jöttnek hitt családnak. Gyakori eset, hogy hatalmaskodások, szegénység, kevéssé előkelő foglalkozások, bűnök borítják homályba a fényesnek hitt múltat.