Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1986/2. szám (Salgótarján)

R.Várkonyi Agnes: Nagy Iván a történész

Félreértés ne essék, ebben a korban proletárnak nevezte magát a szellemi foglaLkozású Is, aki nem vagyonból, hanem esze-keze munkájából élt. Családja több generációra visszavezethetően a köznemesség sajátos rétegéhez tartozott. Ujabban nemzetközi és magyar kutatások egybevágóan bizonyítják, hogy a feudalizmus utolsó századaiban a nemesség jól elkülönülő rétegekre bomlik. Legutóbb éppen itt Nógrád megyében, a szécsényl konferencián hatlhattunk róla, hogy a köznemesség Magyarországon is a 17. század második felétől fogva anyagi helyzet, status, foglalkozás, műveltség társadalmi presztis, mentalitás tekintetében nemegyszer egymással is szembekerülő csoportokra különül el. A társadalmi átrétegződés e folyamatának végén a polgárosodó nemesség sajátos csoportját látjuk történelmi jelentőségének teljes fegyverzetében a reformkor hajnalán. Nagy Iván családi hagyományként a hivatalnok nemesség szakértelmét, a vármegyei közigazgatásban kifinomult politikusi és valőságérzékét hozta magával és a generációkon át őrzőit könyvkultúrában kialakuló történelmi és egyetemes látókör igényét örökölte. Ugyanakkor családja rokoni és baráti kapcsolatain át, mintegy belülről élte meg a nemesi osztály végletes felbomlását. A konzervativizmust, az elszegényedést, az élet

idegenséget, a meglévőhöz való ragaszkodást - és - ez nagyon lényeges - az értékmegőrző és átalakuló képességet. Neki Is miként például Mocsáry Lajosnak, aki erről a folyamatról mai szociológiai elemzésekkel vetekedő eleven képet rajzolt, megadatott a belülről és kívülről való kettőslátás élménye. Tárgyát, a nemesség nagyjából csaknem ezeréves történetét, tudatosan távol tartja önmagától a történésztől. Ezt írja: "Részre hajlatlan és elfogulatlan igyekeztem lenni mindenütt."13 Jogos az ellenvetés: a historikusi pártatlanság csak súlyos megszorításokkal létezik. A történetíró korának gyermeke, mozgásterén véges Ismeretanyag, adott tudományos fejlettségi szint állít gátakat és rejtett kelepcéket elé. Gondolatai irányát meghatározott világlátás, a kisegítő és befogadó társadalmi, politikai közeg milyensége szabja ki. Az úgy nevezett elfogulatlanság történeti és szemléleti kategória. Hogyan volt pártatlan Nagy Iván? KI ellenére és kinek érdekében? A kérdés súLyos és a válasz sem könnyű. A Magyarország családai 12 kötete azonban világos és egyértelmű feleletet rejt magában.