Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1986/1. szám (Salgótarján)

Heti étrend századunk elején Őrhalomban

Heti étrend századunk elején Orhalomban "Akkoriban még együtt Laktunk az öregekkeL. Akkor nem úgy vót ám, hogy főzünk ezt vagy azt. Meg vót szabva minden napra. Hétfő: répaLé buktávat. Kedd: fehérbab /leves/ paprikáskumpli. De nem vót abba kolbász, mint mostan, meg íllyek. Csak úgy, simán. Szerda: kumplileves, mákostekercs. Azér'/mákostekercs/ mer' arra nem köllött zsír. Csütörtök: No akkor vót hús. Meg vasárnap. Kétszer egy héten. Szóval reszelt-leves. Esetleg tejes-reszelt, de eztet mán meggondulták. Meg sűrűkumpli /krumplifőzelék/ kolbászval. Evvót a hús. Péntek: savanyúbab. Szombat; kásáié, meg süttek valami kalácsfélét. Jobban csak káposztáslepényt. Vasárnap: nyáron leves csirkéből, csikval, benne a hús. De ám úgy, hogy egy csirkét vágtak le. A feje vót egy rész, a nyaka kétfelé, a zúzája egy külön rész vót, meg egy-egy lába - így. Itt a felső szomszédba laktak. Kérdeztem a lyányt, pajtásom vót: "No, te mit kaptál?" A szárnyahegyit." Három fiú vót a menyecskékkel, az öregek, meg persze a gyerekik. /azaz: három generáció élt egy fedél alatt, egy háztartásban: ún. nagycsalád./ Oszt egy csirkét. Még asse mondhatom, hogy szeginyek vótak, csak akkor minden a fődre kellett. Nem vót ez a nagy pazarlás! Szóval, nyáron egy csirke, télen jobban káposzta füstölthúsval. Ez így meg vót mondva. Egyfurmán ezt főzték. Csak mondjuk annyi vót, hogy a jobbágyoknál /módos gazdaréteg, akiknek eleik telkes jobbágyok voltak/ csak jobban kerülközött zsír hozzá. Meg azok többet főztek. Meg mondjuk, hús több vót benne. De nem vittük túlzásba," Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy Orhalomban többféle ételt nem ismertek. Tény azonban, hogy a paraszti háztartásokban a gyakorlat kialakított egy - részleteiben bizonyos fokig rugalmas - heti étrendmodellt. Erre látunk példát az 1899-es születésű - egyébként a falu Legmódosabb rétegéhez tartozó - asszony visszaemlékezéséből. K.M.