Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1985/1. szám (Salgótarján)

Lonicera lipthayana - avagy egy gyűjtemény, amely volt, van, de méginkább lesz!

Lonicera Lipthayana - avagy egy gyűjtemény\ amely volt, van, de méginkább les% ! A természettudományi gyűjtemény leltárkönyvébe 1956-ban vezette be az első bejegyzést Lipthay Béla Szécsényben, aki 1968-ig munkálkodott a kollekció gyarapításán. Ezek után az anyagnak hosszú ideig nem volt szakavatott gazdája. Az 1984-ben Pásztón megvalósult•természettudományos muzeológia egyik feladata a Lipthay-gyűjtemény naprakész állapotra rendezése. Ez, a két évtizede porosodó, többször költöztetett anyag esetében nem is a Legkönnyebb rut i nfeladat. A fiókok többségét a nógrádszakáii Páris-patak völgyében és környékén gyűjtött növénymaradványok töltik ki. A finomszemcsés andezittufában konzervált lenyomatok a 13 millió évvel ezelőtt volt szarmata időszak üzenetei. Tudományos feldolgozójuk Andreánszky Gábor volt, aki a leletegyüttesből három új fajt is leírt. Közülük az egyik: a Lonicera lipthayana a szorgalmas gyűjtőnek állít örök emléket nevében is. Az új fajok tipuspéldányai ma is a gyűjteményben találhatók. Mellettük jelentős számban találjuk Sámsonháza, Buják szarmata mészköveinek puhatestűit, valamint az ipoLytarnóci eligocén homokkő cápafogait. Az ősgerinces - maradványok száma viszonylag alárendelt.Jó részük alkalmilag gyűjtött pleisztocén nagyemlős-maradvány. Ezek feldolgozottsága távolról sem olyan, mint a pleobotanikai anyagé. Csak egy részüket látta szakember, így elég gyakori közöttük a téves meghatározás is. Az ősgerinces anyag gyarapítása - modern gyűjtési anyagokkal - így egyik elsőrendű célunk . A gyűjteményben nemcsak Nógrád megyei lelőhelyek ősmaradványai találhatók. Jó néhány Bükk környéki település nevét is olvashatjuk a cédulákon /pl. Nagyvisnyó, Nekézseny, Ki segéd/. Hogyan kerültek Szécsénybe? Ezek gyűjtője Legányi Ferenc volt, akinek neve mellett semmiképp sem mehetünk el szó nélkül, mivel minden idők legnagyobb magyar autodidakta őslénygyűjtője volt, aki haláláig az egri Dobó István Vármúzeumban tevékenyke-' dett. Az értékes darabokat ő ajándékozta. A két gyűjtő kapcsolatáról keveset tudunk. Annyi biztos, hogy Legányi bőséges tapasztalataiból sokat adhatott át Lipthay Bélának. Ez a gyűjtemény megfelelő kiindulást alapot biztosít a további gyarapításhoz, melynek célja, hogy elegendő anyag gyűljön össze egy majdan megrendezendő természettudományos állandó kiállításhoz.