Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1983/2. szám (Salgótarján)

Kiállítások - Praznovszky Mihály: Mattioni Eszter kiállítása Szécsényben

zéseihez ragaszkodik,? amiként szóhoz juttatja legszemélyesebb hajlamait, az egyéni képességeiből következő formanyelvet. Akár arcmásokat fest akár nagylélegzetű falburkolókat rak ki színes márványlapokból, csiRogó féldrágakövekből, minden vállalkozásában jelen vannak művészetének egyéni karaktervonásai. Ezek az egyéni jegyek a festőtehetség sajátos adottságait tükrözik, azt a látásmódot, ami a tapasztalatok, élmények, elképzelések egybekapcsolódásával áll össze határozott szemponttá, s ami azután érzékeltetni képes az igy kibontakozó szemlélet festői értékeit. ... Erősek, áthatok a szinei, a természet egész pompája viszszazeng bennük, de mindig is átirtan, mintegy szimbolikus értelmezést kölcsönözve a tárgyaknak, lényeknek, a látható világnak, a valóság elillanó tüneményeinek. Keresetlenül, hamisítatlanul számol be emlékeiről, gátlástalanul, odaadóan, lelkesen, aggálytalanul, szívesen szól a szépségről. Nincs semmi komor, nyomasztó, önkinzó vagy szorongató jelleg a festészetében, mert az őszinteség, a kertelés nélküli vallomás motiválja mondanivalóit. Tüzes szinegyüttesei harmonikus egységben tartják a képelemeket, magas hőfokon előadott, lüktetőén felépített kompozíciói nem nélkülözik a rendezettséget, derűt, közvetlenséget, a szeszélyes rögtönzésnek, a stiláris szertelenségnek nyoma sincs bennük. A fortissimok mellett festményei nincsenek híjával a gyengédségnek foszforeszkáló violáikban is már-már hallhatóvá lesz a csend. ...