Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1982/10. szám (Salgótarján)

hiányzik a diszités, a formai gazdagság. Itt mindig a hsználhatóságot, a célszerűsé­get vette figyelembe a paraszti gyakorlat. Megyénk népművészete - hazánk más vidékével összehasonlítva - visszafogottabb, mérték­tartóbb. Formálásában közrejátszott a tör­téneti sors, a gazdasági-társadalmi állapot, földrajzi és nyelvi környezet, amely sajátos kultúrát, életformát alakitott ki e vidéken* A sovány kis föld, a népes család arra kész­tette mindenkor, használja eszét, védekezve váljon ügyessé, fából művészit és hasznosat faragóvá, unalom esti óráiban meseköltővé, a kenderyászonra rajzolt himek művészévé. A szegénység hagyományőrzővé, az apró prö­mök megbecsülőivé formálta a népet." SÁRKÖZ NÉPMŰVÉSZETE BALASSAGYARMATON A szekszárdi Béri Balogh Ádám Megyei Múzeum rendezésében május 6-án uj időszaki kiállí­tás nyilt Sárköz népművészete cimmel. Sárköz Tolna megye délkeleti részén, Szek­szárd szomszédságában fekszik. A mohácsi vész előtt sürün lakott terület volt, ma azonban - a török pusztitás és a XVIII.sz-i

Next

/
Thumbnails
Contents