Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1979/2. szám (Salgótarján)

megállapítására nyitott szelvényekben to­vábbi két gödröt találtunk. A különböző méretű és mélységű, szabály­talan alaprajzú és falu gödröket agyag ki­termelésére használták eredetileg /a humusz és a kulturréteg alatt a területen jó minő­ségű sárga agyag van/. Az agyagra szükség volt a házak padlójának, falának tapr-sztásá­hoz, tűzhelyek készítéséhez, ez adhatta a kerámia alapanyagát. A kitermelt agyag folytán keletkezett gödrökbe pedig később beledobálták a hulla­dékot: az eltört edények cserepeit, a toiles vagy csorbulás miatt használhatatlanná vált kőeszközöket, az elfogyasztott állatok csont­jait. A leletanyag különösen a változatos formá­jú és méretű kőeszközökben gazdag. A lapos,­ékként, baltaként használt - eszközökből h~ 3o cm között minden méretben találtunk pél­dányokat. Rendszeresen hozzájuthattak a hazánk­ban Tokaj környékén található vulkáni erede­tű kőzethez, az obszidiánhoz. A nyers - kb. öklömnyi nagyságú - tömbökből hasítottak le az éles pengéket. Azt, hogy a csiszolt esz­közöket és a pengéket helyben készítették, a magkövek és a gyártási hulladékként lepattant, eszközként nem használható apró szilánkok bi­zonyítják: mintegy ko db obszidlánszilánkot egy csomóban találtunk. Készítettek eszközöket az elfogyasztott állatok csontjaiból is: a lr<pos bordákból

Next

/
Thumbnails
Contents