Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)

Mezey Barna: Törvényalkotás Rákóczi országgyűléséein, különös tekintettel a szécsényi országgyűlésre

TÖRVÉNYALKOTÁS II. RÁKÓCZI FERENC ORSZÁGGYŰLÉSEIN A rendi gyűlés a rendi monarchia képviseleti szerve, ennek megfelelően kardinális kérdés volt a képviselet formája. Még a korábbi (királyi tanácsi, zsinati) időkből megöröklött módon a tárgyalásokon saját jogon, személyesen foglaltak helyet az érsekek és megyéspüspökök, a bárók, mágnások, a körükből kikerülő főispánok tisztségük jogán, 1687-től a királyi tanács felsőtáblai tagságot nyert tagjai, 1792-től a görög nem egyesült főpapok. A renddé válás küzdelmeiben erős szándék munkált a nehéz politikai harcokat vívó köznemesség részéről a személyes jelenlétre. Feltételezése szerint ezzel a döntéshozatalra való befolyását növelte, s fokozódó politikai jelentőségét hangsúlyozta. A14. századra természetessé lett a nemesség fejenkénti megjelenése, „főpapjaink, báróink és nemeseink egyeteme". Zsigmond erőtlen kísérletet tett arra, hogy a tárgyalások hatékonysága érdekében felelevenítse IV. Béla próbálkozását a választott követek intézményére. Ekkor még a köznemesség mereven ragaszkodott a személyes részvételhez, ám egy évszázaddal később, Ferdinánd gyűlésein már nem az egész nemesség invitáltatott meg, csak követeket hívott a király a vármegyékből. Ezzel lassan megszűnt a nemesek személyes megjelenése. Az ablegatusnak már nem az volt a feladata csupán, hogy egyszerűen „helyettesítse" a távollévő nemeseket, mint az electus nobilis tette korábban, hanem teljes körűen képviselte azokat. 1608-tól pedig, a magyar rendi országgyűlés végleges szervezeti és működési rendjének megállapításától kezdve kizárólagossá vált a követek általi képviselet, (törvényhatósági képviselet) Az országgyűlés szervezete és tanácskozási módja évszázadok alatt formálódott véglegesre. A fejenkénti megjelenés mellett tartott országgyűlések külsőségei értelemszerűen igazodtak a tömeges jelenléthez. A megjelentek nagy számának megfelelő sík térségen, leggyakrabban Rákos mezején bonyolították a tanácskozásokat. Gyakran a szabad ég alatt, alkalmanként óriási sátrakban, a 15. században már kőépületekben. A tárgyalásokat még a tömeges országgyűlések idejében is jellemezte egyfajta szervezeti elkülönülés: a királyi tanács ugyanis általában a gyűléssel egy időben ülésezett, egyfajta előkészítő szerepet vállalva magára, mely a 15. századra egyre határozottabb különválás alapjait vetette meg. Az imígyen tárgyaló tágabb királyi tanács nyomán jött létre az 1608-ban végső formát nyert felsőtábla, mely tanácskozásait már a nádor elnökletével tartotta. A köznemesek tömeges gyűléseiből pedig az ablegatus-rendszer kibontakozásával született meg az alsótábla, s ezzel a kétkamarás magyar rendi országgyűlés. A királyi személynök elnökletével bonyolított országos ülések döntéseit üzenetben közölték a felsőtáblával, mely viszont-üzenet formájában juttatta el saját határozatát a rendeknek. Ebben az eljárásban született meg a közös akarat, mely törvényszövegbe foglalva jutott azután a kancellária diaetális bizottságán keresztül az uralkodóhoz a királyi elhatározás igényével. Az országgyűlések tanácskozásai megszabott rend szerint zajlottak. A gyűlést a király hívta össze az ún. királyi meghívólevéllel. Rendkívüli esetekben a király helyett a nádor, az országbíró vagy a tárnokmester is egybehívhatta a gyülekezetet. A meghívó kibocsátása igen fontos érvényességi kelléke az országgyűlésnek, mert a gyűlés jogilag csak akkor vált teljessé, ha mindazok, akik meghívandók voltak, valóban meg is hívattak. Az országgyűlések helyére kialakult gyakorlat szerint a mohácsi vészt megelőzőn leginkább Rákoson tartottak üléseket, de említenek a források Bácsra, Budára, Esztergomba, Hatvanba, Szabolcsba, Szegedre, Szekszárdra, Temesvárra, Tolnába, Vencsel96