Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)

Mezey Barna: Törvényalkotás Rákóczi országgyűléséein, különös tekintettel a szécsényi országgyűlésre

MEZEY BARNA lőre hirdetett gyűlést is. A Habsburg-Magyarország országgyűléseit leggyakrabban Pozsonyba hívták egybe, nem voltak ritkák a soproni gyülekezetek sem. Az országgyűlés megnyitása a királyi előterjesztések átvételével történt. A diéták hatáskörét, az ún. országgyűlési tárgyakat, jóllehet katalógusszerűen soha nem fogalmazták meg, a szokások, az évszázados gyakorlat jól körvonalazhatóvá tette azon ügyek körét, melyben a döntést a gyűlés magának vindikálta. A 16-19. századi praktikum alapján a legfontosabbak voltak a királyválasztás, a koronázás, a királyhelyettesítés, nádor és koronaőrök választása, a hitlevél tartalmának megállapítása, bírói hatalom gyakorlása a hűtlenségi esetekben, határok kiigazítása, ország-védelmi kérdések, a hadügy és az újoncmegajánlás, az általános nemesi felkelés szervezésének elrendelése, az adómegajánlás, a porták kiigazítása, a szabad királyi városi rangra emelés, ünnepélyes honfiúsítás, a sérelmek és kívánalmak egybeállítása és felterjesztése, s általában mindazon ügyek, melyeket az ország régebbi s újabb törvényei az országgyűlés elé és a rendek tárgyalásaira utalnak. A tárgyalások nyelve, tekintettel a tömeges megjelenésre és az alsóbb nemesi rétegekre nem kifejezetten jellemző alapos latinnyelv ismeretre, a 16. századot megelőzően feltehetően túlnyomóan magyar volt. A 17-18. század nagy változása az országgyűlés életében a követek általi képviselet mellett a latin nyelv diadala volt. Nemcsak mert e századok a latin nyelv fénykorát is jelentik, hanem mert a Habsburg Birodalom speciális országkormányzati megfontolásai is egyfajta „nemzetközi" politikai - jogi műnyelv általánossá tételét támasztották alá. Az országgyűlési határozat a király szentesítésével vált csak törvénnyé, teljes érvényét azonban csak a kihirdetést követően nyerhette el. A szentesítés meghatározott előírások szerint történt. III. A szabadságharc országgyűlései II. Rákóczi Ferenc állampolitikai koncepciójában - a jogfolytonosság II. Rákóczi Ferenc előtt, amikor meg kellett fogalmaznia jogpolitikai koncepcióját, több embert próbáló feladat is állott, melyből a szécsényi országgyűlés különösen kettőt aktualizált. Egyfelől az országgyűlést abba a státuszba kellett (vissza) helyeznie, hogy az ország akaratát szimbolizáló, a királyi méltósággal rivalizáló, annak valódi partnerévé válni képes állami fórumként jelenhessen meg a társadalom előtt. Másfelől a központi jogalkotás (a törvényi és a pátensjog) legitimitását megteremtve, el kellett fogadtatni a jogalkotói akarat (a konföderáció, az országgyűlések, a fejedelmi hatalom) érvényességét. Vagyis hitelessé kellett tennie a Habsburgok által reputációjában évszázada rombolt, központi írott jogi formákban megjelenő koncepcionális jogalkotást. Ezeket a célkitűzéseket össze kellett hangolni azokkal a konkrét politikai teendőkkel, melyeket a gyűlések kapcsán kellett elintéznie. II. Rákóczi Ferenc politikai koncepciójában a magyarországi gyűlések általában három aktuális kérdés megoldását célozták. A conventusok biztosítottak alkotmányos hátteret a mindinkább elhúzódó háborúhoz, feladatuk volt igazolni annak törvényességét (legitimáció). Végül a gyűlésekben meghozott törvények foglalták össze a szabadságharc céljait és határozták meg a változások irányát; bizonyították a nemzet és a külföld előtt is a szabadságharc katonai97