Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)
Mezey Barna: Törvényalkotás Rákóczi országgyűléséein, különös tekintettel a szécsényi országgyűlésre
MEZEY BARNA törvényalkotás félre tétele az erőszakos abszolutizálás, az országgyűlések elhanyagolása az idegen dinasztia uralmának szimbólumává növekedett. Igaz, a 15. század óta magukat megszervező vármegyék a magyar rendi érdekek kifejezőjévé váltak és a rendi dualizmus képletében is az executio, a végrehajtó hatalom jelentős hányadát tudhatták magukénak. A megyék a törvény valódi eszközlőinek szerepében igen lényeges pozíciót foglalhattak el ugyan a magyar államgépezetben, de az akaratkifejezés országossá tételére az országgyűlésen át vezetett az út. A diéták adtak alkalmat arra, hogy a vármegyei rendek egyeztethessék elképzeléseiket, hogy az ország egész rendi erejével szálljanak szembe a Habsburg kormányzat törekvéseivel, s hogy az országos szándékot törvénybe foglalva megteremthessék a jog általános érvényesülésének feltételeit. A 17. század kezdetétől a magyar rendi képviselet intézményesen összefonódott a törvényhatósági képviselettel; az országgyűlések s nagy részben a vármegyékben artikulálódó akaratok országos fórumává váltak 5 . A rendi országgyűlés története összekapcsolódott a függetlenségi mozgalmak históriájával is. A szabadságharcok és függetlenségi mozgalmak a diéták és a törvényi jog erősödését hozták magukkal. Törekvéseik jelentős deklaratív igénnyel bírtak: erős volt az elvárás a rendi országgyűlés vélemény-nyilvánításával szemben. A törvényi formában pedig garanciális elemeket láttak az elért és deklarált célok tartós megvalósulására. A Rákóczi szabadságharc kezdetén ez a képlet ismert már. A magyar országgyűlés a rendi érdekek képviseletében részese az állami akarat kifejezésének; az ország Habsburg-befolyás alatt álló központjával szemben mindvégig a magyar (főleg rendi) érdekek védelmezője; a bécsi abszolutizmus germanizáló és integráló törekvéseivel szemben a magyar rendi monarchia oltalmazója és fenntartója. A magyar állam rendi országgyűlésének kialakulását a szakirodalom többnyire a 15. század első felére teszi. Ennek fő oka, hogy ekkor jelent meg intézményesen a gyűlésben (melynek előzményei a 13. századra nyúlnak vissza) az államhatalom gyakorlásában érdekelt valamennyi réteg (vagyis a rendek) s részvételükkel születtek meg a törvények vagy legalábbis országos érvényű határozatok. Ekkor tapasztalhatók először a gyűlések szervezetében bizonyos állandóság jelei is. Az országgyűlések megerősödése kimutathatóan összefüggésben állt a királyi hatalom gyöngülésével. Míg az Anjouk korában nem volt szokásban az országos gyűlések összehívása, Zsigmond már szövetségesként tekintette a városok, mezővárosok és szabad falvak követeit is, s invitálta őket a gyűlésbe. Igaz, a városi követek jelenléte 1445től állandósult, a szabad királyi városok delegált polgárai igen csekély befolyással rendelkeztek. A Jagellók regnálása idején meglehetősen gyakran tartottak országgyűléseket, amikre a gyenge királyi hatalom legalább úgy igényt tartott, mint a bárói ligák ellen küzdő köznemesi párt. Azután a Hunyadiak korában végleges formát öltő rendi - képviseleti monarchia állandósította a rendi gyűlés intézményét. A rendi hatalommegosztás szükségszerű alkatelemévé avatta legfontosabb eszközét és működési terepét, a rendi gyűlést. 5 1608. évi (k. u.) I. törvénycikk. Elősorolása annak, hogy „karoknak" és „rendeknek" kiket kell nevezni és hogy a közönséges országgyűléseken kiknek legyen helye és szavazata. 95
