Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)
Köpeczi Béla: A vallási türelem és II. Rákóczi Ferenc
KÖPECZI BÉLA egyházon belüli fegyelmetlenséget és a sok ünnepnapot. Nem kerüli meg az inkvizíció kérdését sem. Elmondja, hogy helyes, ha védik az államot, a szekták és a politikai „rebellisek" ellen, de enyhébb módszereket javasol. Kifogásolja, hogy a papok világi tisztségeket viseljenek. A pápa hatalmának és csalhatatlanságának ügyében a gallikalizmus álláspontját fogadja el, tehát a nemzeti egyházat képviseli. Szerinte szükség volna egy „újabb" reformációra, amely fellépne a „túlzásokkal" szemben. Azt javasolja, hogy minden egyház térjen vissza a megtisztult katolikus egyházba, mert az jobban biztosítja a kereszténység egységét. A könyv megjelenése előtt már folyt felekezeti vita az egység kérdéséről 6 , így többek között a lutheránus Georg Callixt Comeniussal együtt részt vesz egy 1645-ben Thornban (Torun) IV. Ulászló lengyel király által rendezett konferencián. Ót követte fia, majd egy Gerald Molanus lutheránus pap, aki kapcsolatba került a bécsújhelyi katolikus püspökkel, Spinolával. Ebbe a vitába bekapcsolódott a lutheránus Wilhelm Leibniz és a katolikus Jean-Jacques Bossuet. Részt vesz benne Adrian és Peter Wallenbursch De articulis fidei (A hit artikulusai) című a Rákóczi könyvtárában is megtalálható 1662-ben kiadott könyvükkel, amelyet a szerzők János Fülöp mainzi érseknek ajánlottak. Fő ellenvetésük a lutheránusokkal szemben, hogy nem fogadják el az egyházi fegyelmet, támogatják a szakadárokat, a hit teljes szabadságára és a libertinizmusra hajlanak. A herceg maga kapcsolatba lépett a janzenista Arnauld-val és a lutheránus Leibnizcel, aki Ernő herceg halála után ezt írta róla: „Ami azt a kérdést illeti, hogy milyen volt levelezésem a néhai Hessen-Rheinfelsi Ernő herceg úrral, elmondhatom leveleiben nagyon változatos volt. Igaz elsősorban folyó ügyekről és a vallásról szóltak, de kapcsolatai voltak Rómában, Franciaországban és másutt a jezsuitákkal, a janzenistákkal és másokkal... De ő maga is nagy őszinteséggel és szabadsággal teljes gondolatokat adott elő, anélkül, hogy kímélte volna a saját vallásán lévő embereket és saját pártját, ami nem közönséges dolog." 7 Mindez azt mutatja, hogy Rákóczit érdekelték az egyházak egyesítését tárgyaló viták és maga is igyekezett tájékozódni. Sárospatakon a Biblián kívül olvasta a katolikus kommentárokat, С Baronio egyháztörténetét, Aquinói Tamást és Bellarminót. Könyvtárában megvoltak a protestáns teológusok iratai is, így Kálvin munkája az evangéliumról, L. Mainbourg könyve a lutheranizmusról. Katolikus és protestáns papokkal vitatkozott s a Valbmásokban ezekről ezt írja: „Rég kihunyt már ekkor bennem az isteni félelemnek még a szikrája is és napról-napra jobban elhomályosult a vallás világossága. Fogas vagy kíváncsiskodó vallási kérdéseket vetegettem fel és azokról vitatkoztam egyes papi emberekkel." Bár, mint mondja, ezek „nem ellenkeztek szent vallásunk titkaival, de mégis ellentétben álltak a józan lelkiismerettel és azzal az erkölcsiséggel, amelyről az Evangéliumban, Te tanítasz, uram. Ezek a nézetek az erkölcsi lazulás irányába hatottak, 6 W. MAURER-H. HERMELINCK: Reformation und Gegenreformation, Tübingen, 1931 és Ph. HILDEBRANDT: Die kirchlichen Reunionsverhandlungen in der Zweiten Hälfte des XVII- ten Jahrhunderts. Roma, 1922. 7 Chr. Von ROMMEL: Leibniz unf Landgraf von Hessen-Rheinfels. Frankfurt, 1847, 1-2. 8 RÉVÉSZ Imre említett fordítása. 88
