Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)

Köpeczi Béla: A vallási türelem és II. Rákóczi Ferenc

A VALLÁSI TÜRELEM ÉS II. RÁKÓCZI FERENC franciául, de olaszul is, mert a császár Itáliába akarja küldeni. Batthyány Ádámra bízza birtokait és elindul meglátogatni Velencét, Firenzét, Rómát és Nápolyi. Az olasz városokban meglepi őt a korrupció és a prostitúció, amely miatt külön is felháborodik. Firenzében testi gyakorlatokat végez, vívást és táncot tanul, néha kártyázik és szívesen nézi a palotákat, a templomokat és a kerteket. Rómában fogadja őt a pápa, elmegy a Kircher Múzeumba, itt könyveket vásárol. Érdeklődik a városok múltja és jelene iránt s olvasmányai elsősorban francia nyelvűek. M. Misson Nouveau voyage d'Italie című könyvét forgatja, amely arra indítja, hogy a protestáns szerző fenntartásait is magáévá tegye. Aspremont értesíti őt arról, hogy a császár kész őt nagykorúvá nyilvánítani. Tíz hónapot tartózkodik Itáliában. Sietve hazajön, Eperjesen főispánná választják. Aspremont javaslatára elindul Németországba, hogy feleségül vegye a Hessen-Rheinfelsi-család egyik tagját, a katolikus Sarolta-Amáliát. 1694. szeptember 25-én kelt a házassági szerződés, az esküvőre a kölni dómban kerül sor. A szándék az, hogy a császár feleségével és az orléansi hercegnővel rokonságot tartó asszony növelni fogja Rákóczi európai elismertségét. A császárné nem örül a házasságnak, amikor Bécsbe érnek, házifogságra ítélik őket. Rákóczi bemutatja nagykorúsítási okmányát, a család is közbelép érdekükben és kiszabadítják őket. Viták a keresztény vallások egyesítéséről A Hessen-Rheinfelsi-családot Sarolta-Amália nagyapja Ernő herceg tette híressé, aki 1653-ban a lutheranizmusból áttért a katolikus vallásra. Rákóczi könyvtárában megvoltak annak a vitának a kiadványai, amelyek a keresztény vallások egyesítéséről szóltak. Magáról az áttérésről egy Louis Joubert adott ki könyvet a következő címen: Pourtrait ou description de la vie du prince Ernst, Landgrave de Hesse. (Ernő hercegnek, Hessen, landgráfjának élete és leírása), amely 1669-ben jelent meg Párizsban. Maga a herceg 1673-ban és 74-ben megjelentetett német és latin nyelven egy könyvet, a következő címmel: Extract dess Veri Sinceri et Discreti Catholici, oder eines gewissen in wenig gedruckten Exemplarien alleine bestehende Buch, der wahrhafte, aufrichtige und Discrète Catholici gennant, vom Authore selbsten dargestellt, nummero zusammengesetzt. (Kivonat a nagyon őszinte és diszkrét katolikusnak, egy kis példányszámban megjelent könyvéből, amelyet valóságos, őszinte és diszkrét katolikus írt, maga a szerző által előállított és most ő általa megjelentetett.) Ez a hosszú barokk cím jelezni akarja, hogy a szerző egyik barátja kérésére írta meg a munkát, miután mindketten búsulnak a kereszténység megoszlásán, de érdeklődnek a teológiai viták iránt, mint amilyen a molinisták és a janzenisták vitája. Mint „diszkrét" katolikus fordul azokhoz, akik bizonyos távolságtartással figyelik a felekezetek szembenállását. Ő nem akar szinkretizmust, sem indifferentizmust, de kész mindenünnen a jót átvenni. Nem tudós, laikus, de sokat tapasztalt és sokat olvasott, s csak olyanokkal akar vitatkozni, akik vele egyenrangúak. Könyvében sorra veszi az egyes felekezetek jó és rossz tulajdonságait és meglepő nyíltsággal szól a katolikus egyház negatív vonatkozásairól. Kifogásolja túl nagy gazdagságát, a szentek túlzott tiszteletét, a purgatóriumról szóló hamis tanítást, az imádság helytelen alkalmazását, a relikviák tiszteletét, a rítusok, a ceremóniák, a körmenetek túlhajtását. Bírálja az 87