Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)

Gebei Sándor: Az 1704. évi lengyel konföderációk és a szécsényi konföderáció

GEBEI SANDOR hogy a „Kardinális Prímás Őszentségének" és a marsall parancsainak mindenben engedelmeskednek (we wszystkim sluchad), utolsó csepp vérükig kitartanak a konföderáció mellett, azzal szakítani soha nem fognak, esküjük alól csak a külső és belső béke elérésekor mentesülnek. A konföderáció fennállásának idején semmilyen ellenséggel kapcsolatot nem létesítenek, velük levelezést sem ők, sem alattvalóik nem folytatnak, semmilyen titkot kiszolgáltatni nem fognak. A „Vajdaságokban, a Tartományokban és Powiatokban" élő és a konföderációt elfogadó „Nemes Testvérek" (Braéi Szlachty) eskütételét fogadják, csatlakozásukat nem akadályozzák meg. A konföderációba igyekvő „Nemes Testvérek" fogadalma

46 több ponton megismételte a szenátorok és tanácsosok szavait, de érthető módon, a konföderációs hierarchia alsó fokán álló vidéki köznemes nemcsak a prímás-érseknek, a marsallnak, hanem a szenátoroknak, tanácsosoknak is engedelmességet fogadott, a többi konföderálttal való együttműködésről nyilatkozott. Ünnepélyesen ki kellett jelentenie, hogy a konföderációtól eltántorítani magát nem hagyja, „sem ígéret, sem ajándék, sem baráti, sem ellenséges érzület" nem bírhatja esküjének megmásítására. Az 1704. június 14-én a sandomierzi táborban rögzített írásos változat szerint a sandomierzi konföderáció a „pro Deo et Lege et Rege" jelszavával alakult meg.

47 Az 1704-es konföderációk között tehát a vízválasztó vonalat a törvényesség fogalmának különböző értelmezése jelentette. A varsóiaktól eltérően a sandomierziek továbbra is legitim uralkodójuknak tekintették II. Ágost királyt, s ebből fakadóan a haza ellenségei közé nemcsak a betolakodó svédeket, hanem a varsói konföderáció tagjait is odasorolták. Az „Istenért (= a római katolikus vallásért), a Törvényességért (= a nemesi alkotmányért), a Királyért" szerveződő konföderációt a királynak, a konföderáció marsalljának, a szenátoroknak (közöttük a konföderáció választott hivatalviselőinek) és a nemesi tagoknak az esküje szentesítette. Értelemszerűen, a sandomierzi konföderáció tagjának számító király külön is kinyilvánította, hogy szabad akaratából lépett szövetségre szabadságát szerető népével, s mint ahogyan királlyá választásakor megerősítette a pacta conventa-t, úgy ezennel is megteszi. A régi jogok, szokások, antiquae formae Reipublicae visszaállítását éppúgy ígérte, mint azt, hogy a Rzeczpospolitát élete végéig el nem hagyja, a Rzeczpospolita régi szabadságáért „egészségét, életét nem kíméli", a Rzeczpospolita kárára külső országokkal nem szövetkezik, részleges eredményekkel, részleges békével nem elégszik meg.

48 A konföderációs marsall személyének a kiválasztása már önmagában is felért egy üzenettel. Ugyanis Stanislaw Donhoff (Dönhoff) litván nagyfejedelmi fővadászmester (Lowczy W. X. Litewskiego) marsallsága egyrészt a lengyel, litván közös küzdelmet, a közös harci elszántságot, másrészt - s ez a fontosabb - a keleti szomszéddal (Oroszországgal) való együttműködés folytatását tudatosította a társadalommal. (Utalhatunk az 1699., az 1701. évi lengyel, litván - orosz katonai és diplomáciai szövetség meghosszabbítására, valamint arra, hogy Litvánia, tehát a Rzeczpospolita északkeleti vajdaságai orosz-svéd hadszíntér ezekben az években!) A konföderáltak szabad akaratából megváActum in Curia Varsaviensi, 6. Actum in castro Sandomiriensi, 6-7. Actum in castro Sandomiriensi, 7. 58