Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)

Gebei Sándor: Az 1704. évi lengyel konföderációk és a szécsényi konföderáció

GEBEI SÁNDOR század első felébenl82 főre módosult.

39 (Hangsúlyoznám még egyszer! A nemesi képviselők létszámára vonatkozik a közlés! A konföderációs levelet képviselők és „viritim" nemesek is aláírták.) Ha a mennyiségi mutatókat meghatározó tényezőnek fogadom el, akkor a sandomierzi konföderáció fölénye vitathatatlan. A Rzeczpospolita nemesi társadalmának közel kétharmada támogatta a sandomierzi „programot", ellenben a varsói konföderáció a legitimáció szempontjából megalapozottabbnak tűnik, még akkor is, ha tudjuk, hogy II. Ágost lengyel király a sandomierzi konföderáció „tagja" volt. Igaz hogy aláírásával nem, de fogadalom tételével a hozzá hű nemességgel kötött alkuját visszaigazolta. Tudom, hogy magyarázatra szorul a fenti kijelentés, nézzük tehát: miért is állítható a varsói tömörülésről, hogy a legitimációs bázisa erősebb? Azért, mert Michal Radziejowski prímás-érsek cselekedete - ti. trónvesztettnek nyilvánította II. Ágostot, következésképpen interrex-nek tekintette magát, s interrex-i funkciójából adódóan, legfőbb feladatára, az új király megválasztására mozgósította a nemesi választókat - precedens értékű jogi (alkotmányos) előzményen alapult. János Kázmér király (1648-1668), akit Ukrajna (1654., 1667.) és a Királyi-Poroszország (1658., 1660.) elvesztése miatt a lengyel főnemesség a Rzeczpospolita megrontójának tartott,

40 bűneit a vivente rege (királyválasztás az élő király idején) ötletével tetőzte be. Ezzel az alkotmánysértő lépésével valójában egy Franciaország - Rzeczpospolita szövetség létrehozását célozta meg. XIV. Lajos hadvezérének, Ludovic Condé herceg fiát, Henry Julient szerette volna a lengyel trónra emelni. Amikor szándékát az 1661. évi szejmen nyilvánosságra hozta, a politikai elit két nagy pártra, konföderációra bomlott. Az egyik a királyi elképzelést támogatta, mert - véleményük szerint - a francia segítséggel restaurálandó nagyhatalmiságért a nemesi alkotmány megsértése (= a királyválasztási jogról való lemondás) nem számít megfizethetetlen árnak. Ugyanakkor a másik párt, a nemesi „arany demokrácia" védőpártja alkotmánysértést kiáltott, a király esküszegését, illetve a pacta conventa sérthetetlenségét emlegette. A „királypárti, de alkotmánysértő" és az „alkotmányvédő, de királyellenes" konföderációk között éles harc bontakozott ki, fegyveres összetűzésekre is sor került. Az alkotmányos jogok, vagyis a nemesi jogok csorbítatlansága mellett kardoskodók kétszer is legyőzték a királyi seregeket, a királynak egyéb választása nem lévén, meg kellett hátrálnia. Általános amnesztiában részesítette az ellene fegyvert ragadókat, a vivente rege koncepciója lekerült a napirendről. 1668-ban azonban újra alkotmányos krízishelyKUTRZEBA: História ustroju Polski, 178., II. Ágost király nagy előszeretettel alkalmazta és a maga javára hasznosította a szenátori címek adományozását. 1698-1701 között 80, 1702-ben 30, 1703-ban újabb 30 emberét jutalmazta szenátorsággal. A szenátus látványos kicserélődésének magyarázatát a háborús viszonyokban találjuk meg. A svédek katonai győzelmeinek hatására egyre többen fordítottak hátat II. Ágost királynak, mire ő, az ellenségnek behódoló szenátorok helyébe azonnal a hozzá hűséges embereit állította. - PORAZINSKI, Jaroslaw: Funkcje polityczne i ustrojowe rad senatu w latach 1697-1717. In: KH 1984/1. 30-31. Jellemző a királlyal szembeni általános elégedetlenségre, hogy János Kázmér fémpénzein lévő „I. С R." (Ioannes Casimirus Rex) feliratot „Initium Calamitatis Regni" -re ("A Királyság Szerencsétlenségének Kezdete") torzították el. - ZASKILNJAK, Leonyid - KRIKUN, Mikola: Istoria Pol'scsi. L'viv, 2002. 191. 56