Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)
Gebei Sándor: Az 1704. évi lengyel konföderációk és a szécsényi konföderáció
AZ 1704. ÉVI LENGYEL KONFÖDERÁCIÓK ÉS A SZÉCSÉNYI KONFÖDERÁCIÓ liberum veto, liberum rumpo gyakorlatának az elterjedését különösen elősegítette az a tény, hogy megszaporodtak azok az ügyek, amelyekről a szejm csak egyhangúan, tehát nem szótöbbséggel, dönthetett. 1768-ra már 13 - egyike-másika önmagában is öszszetett - olyan témakör tartozott a kiemelt jelentőségű ügyekhez, amelyek csak az egyöntetű voksolás révén kerülhettek elfogadásra. Ilyen, egyhangúan eldöntendő kérdések voltak pl. az adók és a tarifák módosítása, a zsoldos hadak létszámának emelése, az insurrectio elrendelése, a hadüzenet vagy a békekötés kérdése, az indigenatus, a nobilitatio adományozások stb. 24 Látható, hogy éppen ezek azok a problémák, amelyekben szinte a lehetetlenséggel egyenlő az azonos álláspont kialakítása. Az országgyűlési munka eredménytelenségét eleve bekódoló jogszokás az állandó gyűlésezésnek még véletlenül sem szabott határt! A szejm működésének bonyolultságát és nehézkességét a vajdaságok és a tartományok helyi gyűlései, a szejmikek még inkább erősítették. Nagy-Lengyelországban 20, Kis-Lengyelországban 16, a Királyi Poroszországban 8, Litvániában 24 helyen zajlottak a szejm összehívása előtti powiat (járás), wojewódstwo (vajdaság=megye) gyűlések, 25 tehát 68 településen kezdődött el a közügyekkel való foglalkozás 1587 után. A rendkívüli országgyűlés összehívásának nyitó napja előtt három, a rendes, soron következő, kétévenként esedékes szejm előtt hat héttel korábban ült össze a szejmik. Ezeken a helyi összejöveteleken értesülhettek először a nemesek a király legátusaitól az országgyűlésre előterjesztendő ügyekről. Ezek a királyi megbízottak a vajdai székhelyeken, vagy a nagyobb városokban tartandó szejmikeken ismertették a király universáléit, amivel útjára indították a soron lévő törvénykezési folyamatot. A szejmikek gyűlései általában templomokban zajlottak, és a lebonyolítás formai elemeit a szejm alapján másolták. A szejmik nagyságától függően 2-6 delegátust küldhetett az országgyűlésbe, a küldötteket per pluralitatem (szótöbbséggel) választották meg a szejmikeken. Mivel a szejmikeknek is több fajtája létezett ( pl. általános szejm előtti, beszámoltatói (relacyjny sejmik), kapturowy sejmik (törvényszéki), csak rendkívüli adó beszedését tárgyaló szejmik stb.), mi a 68 partikuláris gyűlés feletti szintet, az ún. általános, összevont szejmikek (generalny sejmik) szintjét illusztráljuk. 24 HÜPPE: A lengyel alkotmány, 208-209. 25 História sejmu I. 218-219., LITYNSKI, Adam: Sejmiki w dawnej Rzeczypospolitej. Problemy badawcze. In. CPH 1996/1-2. 47-62., KRIEGSEISEN, Wojciech: Sejmiki Rzeczypospolitej szlacheckiej w XVII i XVIII wieku. Warszawa, 1991. 28-34., BARDACH, Juliusz: Országgyűlési követválasztás Lengyelországban a 16-18. században = Világtörténet, 1985,4., 106. - Itt Bardach 69 szejmiket említ, s csak a 17. századtól 68-at. Lásd még 113-115. 51
