Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)

R. Várkonyi Ágnes: Törvény a békéről – II. Rákóczi Ferenc békekoncepciója és a szécsényi országgyűlés

R. VÁRKQNYI AGNES vatkozik az Apafi fejedelemnek és őseinek nyújtott szerződésre.

57 Az országgyűlési törvény mégis nagyjelentőségű volt, alkotmányos szintre, nemzetközi összefüggésbe helyezte elvileg a szabadságharcot befejező békekötést. Rákóczi Franciaországból visszatekintve Emlékirataiban részletesen ír az országgyűlésről. Ismerteti az országgyűlésen elmondott beszédét, azt hangsúlyozva, hogy elérkeztek jó béke megkötésének lehetőségéhez. „Kijelentettem, boldog vagyok, hogy odáig vittem ügyünket, hogy a rendek jó állapotban láthatják és teljesen szabadon rendezhetik érdekeiket. A hadviselés közben semmit sem mulasztottam el, ami jó békéhez vezethetne, olyan békéhez, amely megegyezik szabadságainkkal, amelyekért már annyi vért ontottunk. Jelen vannak a császár követei, hogy számot adjanak a rendeknek azokról az ajánlatokról, amelyeket elénk kell terjeszteniök, amelyeket a gyűlésnek kell megfontolni [...] Ami a császárral kötendő békét illeti világosan megmutattam a gyűlésnek, hogy ezt nem személyes érdekek miatt halogattuk, hanem azonkívül, hogy semmi komolyságot nem láttam az előterjesztett ajánlatokban, nem akartam magamnak tulajdonítani azt a hatalmat, hogy a rendek nevében intézkedjem, és ezután sem az a szándékom, hogy a szenátustól függetlenül tárgyaljak erről. A béketárgyalásokra biztosokat neveztettem ki [...] Ami a császár követeit illeti, ők tanúi voltak mindannak, ami történt. Megbíztam őket, jelentsék, hogy a szövetkezett rendektől a szenátussal együtt teljes hatalmat kaptam a béketárgyalásokra és ezért utasításokat adtam Bercsényi grófnak, hogy távollétem alatt folytassa az alkudozások ügyét."

58 57 Rákóczi XIV. Lajos királynak, 1705. november 25. Lelőhelye FKL, CPH 12.köt. fol. 128-129. Magyar fordításban idézi: KÖPECZI, 1966. 111, 121. 58 Histoire des révolutions de Hongrie, T.V. 248-259, Emlékiratok, 114-120., 362-367. 28