Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)

Szirácsik Éva: Női szerepek a Rákóczi-kori Nógrád vármegye közéletében

NŐI SZEREPEK A RÁKŰCZI-K0R1 NÓGRÁD VÁRMEGYE KÖZÉLETÉBEN zösségének hivatalos ügyintézésében a nők számos formában, különféle szerepekben jelentek meg, életüket befolyásolta a vármegye, s olykor nem kis mértékben maguk is alakították a vármegye közigazgatását, gazdaságát, nem utolsósorban hadseregét. A vármegye átállását követően a nők elsősorban katonafeleségként jelentek meg a vármegyei ügyintézés terén. A hadra kelt nemesek Nógrád vármegyének írt leveleiből kiolvasható az otthon maradottak iránti aggodalom. 1703 novembere és 1704 májusa között több levél érkezett a vármegye közgyűléséhez, amelyben a táborba vonult nemesek az otthon maradt feleségüket, családjukat a vármegye, gyakorta pedig a nemesi felkelők által jól ismert vármegyei tisztségviselők óvó figyelmébe ajánlották. Ezek a levelek a vármegye nemesi közgyűlése elé kerültek, de tárgyalásuk nem mutatható ki a jegyzőkönyvekből, így érdemi intézkedésekről sem számolhatunk be. A motyovai táborból már 1703. november 22-én 18 nemes küldött levelet „nemes Nógrád vármegye böcsületes tagjainak", név szerint Szilassy Andrásnak, Darvas Jánosnak és Gyürky Ferencnek. Értesültek ugyanis arról, hogy az ellenség Kiskürtöshöz ért, ezért olyan kéréssel fordultak gróf Bercsényi Miklós generálishoz, hogy engedje őket haza, hogy az ellenség ne találja fegyvertelenül a vármegyét, de a kérésüket nem engedélyezték. A vármegyéhez folyamodtak tehát, hogy gondoskodjanak családtagjaik és javaik megmaradásáról olyan módon, hogy az otthon lévő nemesek fegyvert fogva kövessék az ő példájukat. A levél utóiratában Balogh Mihály külön kérte Szilassy Andrást, hogy vigyázzon a családjára.

14 Tolvay Ferencnek, a vármegyei gyalogság kapitányának ismert több Nógrád vármegyének írt levele. A Kecskeméten, 1704. január 24-én kelt írásában a dunavecsei ütközetről, a zólyomi nyereségről és a gyalogság zendüléséről adott hírt, s közben a maga családját is a vármegye figyelmébe ajánlotta.

15 Vattay János a vármegye másodalispánjának Paksról, 1704. május 5-én küldött levelet, az utóiratot aláíró Somogyi Péter a „tisztA témaválasztás mutatja, hogy a következőkben nem térünk ki demográfiai jellegű kérdések megválaszolására és arra sem, hogy a nőknek milyen családon belüli szerepe volt, bár természetesen mindkettő a közösségre, a vármegyére is hatással volt. Olykor igen érdekes helyzetbe kerülhetett egy-egy nő. Említhető itt gróf Koháry Judit a tántoríthatatlanul császárhű Koháry István generális testvére, Barkóczy Krisztina anyja és a fejedelem oldalára állt hadvezér, a szatmári békét megkötő Károlyi Sándor anyósa. (TAKÁTS, 1982. 208-220.) Barkóczy Krisztina Rákóczi-kori szerepének feltárása is igen érdekes kérdés. (TAKÁTS, 1910. 96-193.) Kajali Pál lányát Ráday Pál vette feleségül, Kajali Klára is kétségkívül hatással lehetett a Rákóczi-szabadságharc e két fontos feladatokat ellátó alakjára, s így közvetve a vármegyére. (Ráday iratok I. 39.) Az időpontot magyarázza, hogy a vármegyei nemesség táborba vonulásának nagyobb hulláma 1704 április végéig zajlott le az 1703 októberi átállást követően. (SZIRÁCSIK, 2004. 25.) Táborba vonult 18 nemes levele Nógrád vármegyének arról, hogy védjék meg otthonaikat az ellenségtől (Motyova, 1703. november 22.) Nógrád Megyei Levéltár (NML) XTV-3. C-5/5. 46-47. A levelet a vármegye nemesi közgyűlése nem tárgyalta. Tolvay Ferenc levele Nógrád vármegyéhez a dunavecsei ütközetről, a zólyomi nyereségről és a gyalogság zendüléséről (Kecskemét, 1704. január 24.) NML XTV-3. C-5/5. 73-75. A levelet a vármegye nemesi közgyűlése nem tárgyalta. 191