Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)
Szirácsik Éva: Női szerepek a Rákóczi-kori Nógrád vármegye közéletében
SZIRÁCSIK ÉVA urakkal, 's minden jó urammal" együtt a másodalispán jóakaratába ajánlotta magát és „otthon lévő cselédeimet' '. 1б Darvas Mihály 1704. április 20-án pedig kimondottan emiatt fordult a vármegyéhez. Hivatkozott arra, hogy az előző év őszén gróf Bercsényi Miklós parancsára ő is Zólyom felé vonult a generális seregével. Kérte tehát Nógrád vármegyét, otthon hagyott „gyámoltalan cselédeim"-ve vigyázzon, hogy a kóborlók ne háborgassák őket, s ne érje őket törvénysértés. Hozzáfűzte azt is, hogy a környező falvak lakosainak a vármegye parancsolja meg, hogy legyenek a családja segítségére szükség esetén. 17 Kivételes jelenség lehetett azonban, hogy 1704-ben Litassy György mentesült a személyes felkeléstől Szemere Györgyné, „asszonyom ö kegyelme gondviselésére nézve, híven szolgálván addig is ö kegyelme az haza szolgálattyát". 18 Mindenesetre Litassyt Nógrád vármegye 1705. január 22-én, Szécsény mezővárosban tartott nemesi közgyűlésén többségi szavazattal vicekapitánnyá választották meg. 19 A hadsereg szempontjából a nemes asszonyok és lányok nem csupán a katonák gondviselésre szoruló rokonaiként jelentek meg. Igaz ugyan, hogy a korszak asszonyaihoz nem köthetőek olyan férfiakat megszégyenítő vitézi tettek, mint korábban az egri várat a töröktől védő nőkhöz, vagy a Munkácson császári fegyverek ellen harcba szálló Zrínyi Ilonához, a fejedelem édesanyjához. Ám maga Zrínyi Ilona is, akit pedig „Európa legbátrabb asszonyának" tituláltak, úgy vélekedett, hogy a „harc vakmerősége az én nememhez is igen illetlen és a bevett rend nélkül való volna, de én gyermekeimnek... javokra és hasznokra egész tehetségemmel iparkodom". 20 Mindezek miatt is azt tarthatjuk természetesnek, ha a vármegye női lakossága nem fogott fegyvert, bár a birtokos nemes asszonyok zsoldosállítási kötelezettségét a fejedelem még 1709 márciusában is elvárta, amit a vármegye közgyűlése tudomásul vett. 21 Nógrád vármegye 1705 februári mustralistáján a 135 nemes között 24 nő neve is szerepelt. Ezek az özvegyek és hajadonok fiaikat vagy zsoldosaikat küldték táborba, esetleg kisebb-nagyobb összeggel járultak hozzá a zsoldosállításhoz. 1705 júniusában még 7 nő 12 zsoldosát jegyezték föl, ekkor Révay Katalin egymaga 5 zsoldost állított ki. (1-23. melléklet) Vattay János levele a nógrádi másodalispánnak a nemesség táborba vonulásáról (Paks, 1704. május 5.) NML XTV-3. C-5/5. 173-174. A levelet a vármegye nemesi közgyűlése nem tárgyalta. 17 Darvas Mihály levele Nógrád vármegyéhez az otthon maradt családja ügyében (Szécsényhalászi, 1704. április 20.) NML XIV-3. C-5/5. 158-159. A levél 1704. április 28-án került a közgyűlés elé, de érdemi tárgyalását nem jegyezték föl. NML IV. 1. a. Protocollum Congregationis Neogradiensis 10. köt. 123-128. 18 Darvas Mihály főhadbiztos levele Nógrád vármegyének a személyes felkelésről, s az elfogott szökevény katonák javainak áruba bocsátásáról (1704.) NML XTV-3. C-5/5. 139-140. Közgyűlés előtt 1704. április 9-én. 19 NML IV. 1. a. Protocollum Congregationis Neogradiensis 11. köt. 6-7. 20 R. VÁRKONYI, 2002. 235. 21 II. Rákóczi Ferenc levele Nógrád vármegyének az általános nemesi felkelésről (Munkács, 1709. március 18.) NML XTV-3. C-5/8. 54-57. Közgyűlés előtt 1709. április 28-án. NML TV. 1. a. Protocollum Congregationis Neogradiensis 12. köt. 97-98. 192
