Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)

R. Várkonyi Ágnes: Törvény a békéről – II. Rákóczi Ferenc békekoncepciója és a szécsényi országgyűlés

R. VÁRKQNYI ÁGNES telte, hogy befoglalja Rákóczi Magyarországát az általános békébe. Minden alkalommal megjegyezte azonban, azzal a feltétellel, hogy Rákóczi nem köt külön békét. Ez az általános európai gyakorlatra jellemző követelmény Rákóczi diplomáciai döntéseit erősen befolyásolta. Egyrészt korlátozhatta, mert eszerint a háború folyamán nem köthet külön békét. Másrészt különleges érdekérvényesítő fegyvert is adott a kezébe: hivatkozva rá, hogy kénytelen külön megegyezni, vagy hajlik rá, hogy éljen a lehetőséggel. Franciaország elemi érdeke, hogy 20-50 ezer főnyi császári haderő Magyarországon legyen lekötve, a magyarországi háború folytatása érdekében kénytelen méltányolni Rákóczi kívánságait. A fejedelem élt is ezzel a lehetőséggel. Tanulmánynak beillő részletességgel számolt be XIV. Lajosnak arról, hogy a császári udvar mennyire kívánná a békét, de érdemi biztosítékot nem helyezett kilátásba, vagy Lipót császár fia, I. József ifjabb király személyét kínálta fel garanciául. így érte el Rákóczi, hogy a francia király rezidenst küldött udvarába. Des Alleurs (1643-1725) márki 1705. március 11-én, éppen az országgyűlés előkészítésének idejére érkezett meg Rákóczi egri udvarába. A király május 18-án keltezve megírja neki, hogy Rákóczit ünnepélyesen is elismeri Erdély fejedelmének és kötelezettséget vállal, hogy a spanyol örökösödési háborút lezáró általános (univerzális) békébe beiktassák.

19 Ezek után Rákóczi méltán elvárta minderről a hivatalos okmányt. A külpolitika mindenütt többtényezős. Rákóczi magas szinten élt a többtényezős módszerrel úgy, hogy átlátta az európai erőviszonyok labilis jellegét, viharos változásait, és követni is tudta a gyorsan átalakuló viszonyokat. Des Alleurs megérkezése után Rákóczi nem titkolta csalódását, mert a királytól írásban lefektetett megállapodás helyett mindössze szóbeli ígéretet kapott. Bonnac márkinak címzett 1705. április 4-én kelt levelében írta, hogy Des Alleurs nem hozta meg, amit várt, a király írásos biztosítékát. „Nincs semmiféle garanciám, sem pedig formálisan megkötött szerződésem. Magamat és hazámat, mely egyedül a király kegyeiben reménykedett, veszedelemnek tettem ki. Des Alleurs úr nem kapott parancsot arra, hogy biztosítékot adjon: belefoglalnak-e az általános békességbe vagy nyújtanak-e menedéket balszerencse esetén nekem és azoknak, akik követni fognak. így őszinteségem ellenére ma szilárd alapom nincs, ne vádoljanak tehát állhatatlansággal, ha megpróbálok erőmhöz képest a legjobban szolgálni a közös ügynek, s nem várom meg, hogy torkomra tegyék a kést."

20 Valóban „nem várta meg." A Franciaország höchstädti-blenheimi csatavesztésében (1704. augusztus 13.) rejlő döntő fordulatot a spanyol örökösödési háború és egyben Magyarország esélyeire nézve Rákóczi Emlékirataiban világosan jelezte.

21 Szinte valamennyi, a szabadságharccal KÖPECZI Béla, 1980. 209.- KÖPECZI B. - R. VÁRKONYIÁ.: II. Rákóczi Ferenc. Harmadik, bővített kiadás, Osiris, 2004. 288. Egri tábor, 1705. április 4. Fogalmazvány. MOL G-16, E./112. Szövegkritikával, variáns magyar fordításban is, a vonatkozó részletet kiadta: KÖPECZI Béla, Rákóczi levelei, 62-63. Emlékiratok, 340. Következményeiről a szakirodalom is egyhangúan: Linda and Marsha FREY, A Question of Empire: Leopold I and the War of Spanish Succession. 1701-1705. New York, 1983. - Lucien BÉLY, Les relations internationales en Europe (XVII

e-XVIII

e siècles). Paris, 1992. 396 kkl. 14