Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)
R. Várkonyi Ágnes: Törvény a békéről – II. Rákóczi Ferenc békekoncepciója és a szécsényi országgyűlés
TÖRVÉNY A BÉKÉRŐL foglalkozó történeti áttekintés idézi az Emlékiratok idevágó részletét: Rákóczi ezzel elvesztette a katonai győzelem egyetlen reményét, amiért belefogott a háborúba. Indokolt a kérdés, akkor miért maradt fegyverben? Egyrészt ettől kezdve még intenzívebben foglalkozik a háború eredményes befejezésének feltételeivel. Másrészt, és témánk összefüggésében ez döntő szempont, a háború kezdete óta nem hagyatkozott egyedül Franciaország segítségére, hanem többtényezős diplomáciát alakított ki. Erre vitték a magyar politikai kultúra hagyományai, a kor szokásrendjében gyökeredző eljárások és a rendkívül gazdag államelméleti irodalmi ismereteiből leszűrt meggondolások. Különösen két irányban létesített kapcsolataiból várhatott segítséget. Ezek a tengeri hatalmak és a szomszéd országok, beleértve a szomszédos Lengyelországban megjelenő svéd királyt is. A Habsburg Birodalom és a tengeri hatalmak, Anglia és Hollandia nagykoalícióját a kezdetektől fogva több labilis tényező terhelte. A két protestáns ország érdekében állt, hogy Magyarországon elhallgassanak a fegyverek. A lakosság aggódott hittestvéreiért, a magyar protestánsokért, és amikor Tige ezredes felégette a nagyenyedi kollégiumot, Angliában országos gyűjtést indítottak megsegítéséért. Hollandiával együtt Anglia is mielőbb hozzá kívánt jutni a Bécsnek adott kölcsönei fejében lekötött magyarországi és erdélyi rézbányákhoz. Emellett a City urainak elemi érdeke volt, hogy a Habsburg kormányzat minél nagyobb haderőt vethessen be a francia hadszintéren. Miközben a két ország bécsi követei a kezdetektől fogva élénken foglalkoztak a magyarországi megegyezéssel, az európai hatalmi erőegyensúly szempontjából is a garanciális béke hívei voltak, és keresztezték a Habsburg kormányzat katonai pártjának szándékát. A Haditanács terve, a „magyarországi rebellió" gyors leverése pedig a nagy veszteséggel járó nagyszombati győzelem (1704. december 26.) ellenére egyre inkább áttolódott a generálisok álmaiba. Anglia és Írország királynőjéhez, Anna királynőhöz (1702-1714) a Parlament alsóháza már 1705 februárjában feliratot intézett: mozdítsa elő, hogy a császár béketárgyalásokat kezdjen a magyar malcontensekkel. A királynői válasz egyértelmű ígéret: mindent elkövet, hogy a császárt béketárgyalásokra ösztönözze. 22 Rákóczi többször is hangsúlyozta, hogy a béke biztosítéka az európai hatalmi erőegyensúly. A magyar politikában, amint utaltunk rá, nem Rákóczi idején merült fel a garanciális béke elve. Hagyománya elevenen élt és belekerült az angol tárgyalások érvanyagába is. Amikor az 1705. február végén Anglia bécsi követével, George Stepneyvel tartott megbeszélésen báró Johann Friedrich Seilern (1646-1715) császári főkancellár kijelentette, hogy nem szokás a király és alattvalók között idegen országok képviselőinek közvetítenie, Stepney udvariasan magyar történeti példára hivatkozott. Előadta, hogy az 1620-ban II. Ferdinánd császár és Bethlen Gábor (1580-1629) erdélyi fejedelem között létrejött békében spanyol, francia, lengyel királyok vállaltak garanciát. Seilern az ellenkezőjét kívánta bizonyítani. 23 1. Lipót kormányzata ellene volt a garanciális megegyezésAz angol bécsi követség levelezési naplójából, másolat. 1704/1705 Feb/ruar/y, AR II/II. 29. 23 Stepney jelentése Harley miniszternek, Vienna, 1705. febr. 28. AR 11/11,33. - A mediatorok Rákóczi álláspontjában is kételkedtek, legalább is egy elfogott, a francia királyhoz intézett levelük szerint azt állítják, hogy nem akarnak a béketárgyalásokba kezdeni. A mediatorok nyílt választ kérnek. Puncta Dominis Deputatis Hungaris exhibita pro memoria. AR II/II. 40-41. 15
