Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)
Czigány István: Forgách Simon katonai és politikai tevékenysége 1705-ben
FORGÁCH SIMON KATONAI ÉS POLITIKAI TEVÉKENYSÉGE 1705-BEN tek tábort. A lovasság létszámát nem ismerjük, de Forgách két, gyalogos harcra is kiképzett, német dragonyosokból álló lovasezrede a város körül állomásozott. Az irreguláris lovasság zömét a város tágabb környékén helyezték el Orosz Pál és Pekry Lőrinc parancsnoksága alatt. Feladatuk elsősorban a Brassóban, Fogarasban és Szebenben lévő császáriaknak szemmel tartása, illetve egy esetleges felmentő hadművelet megakadályozása. A város erődítményeit François Damoiseau francia hadmérnök brigadéros szemlélte meg és azzal biztatta Forgáchot, hogy mivel a falakat nem erősítették meg földsáncokkal, ezért a tüzérség könnyen rést tud ütni azokon. 49 A tábornagy azonban nem osztotta a francia optimizmusát, mivel a falak lövetéséhez elégtelennek tartotta a rendelkezésre álló puskapor mennyiségét. 50 Az általunk ismert forrásokból úgy tűnik, hogy Medgyes ellen a kuruc csapatok háromszor intéztek rohamot. Az elsőre április 18-án került sor, az erdélyi vármegyék és szászok gyalogságának, valamint Kenyheczi János ezredének katonáinak részvételével. A vitézeket először pálinkával és borral leitatták, majd három irányból a falakra vezényelték. A támadás azonban hamar kudarcba fulladt, mert a védők keményen ellen álltak: „jól meg halygálják kövekkel megpuskázzák őket....veszet 300 ember az erdélyi gyalogság közül magyarországi hajdú is..., vagy 20 német". 51 A további két akcióra május első felében, illetve május végén került sor. A támadásokat tüzérségi előkészítés előzte meg, azonban a falba lőtt rés mindkét alkalommal elégtelennek bizonyult. A rohamozó hajdúság „tüzesen neki ment", de „nem hághatták a kőfalat". Forgách Damoiseau hadmérnököt okolta a kudarcért, aki szerinte rossz helyen lövette a városfalat. Rákóczihoz írott jelentéseiben azonban azt is elismerte, hogy „kutya kemíny nímet vagyon bent", ezért az ostrom igen nehezen halad. 52 Louis Lemaire francia tüzértiszt már idézett emlékiratában, a magyar és erdélyi tábornokok és tisztek tudatlanságát és gyávaságát okolta a fiaskóért. A kurucokkal elfogult Cserei Mihály Forgáchot kárhoztatta a balsikerért, aki szerinte „bolond kevélységből fényes nappal lajtorjákot vitetvén elé a kőfalakra, holott kétölnyire sem rontották le a kőfalat, a hajdúkat ostromra küldé". 53 Az ostrom elhúzódását és a rohamok eredménytelenségét nem lehet egyértelműen Damoiseau, vagy Forgách nyakába várni. Jóllehet Medgyes nem rendelkezett komoly erődítéssel, de a benne védekező mintegy ezer reguláris katona, akik a zömében szász lakosság támogatását is élvezték komoly véderőnek számított. Különösen a zömében irreguláris és várostromra alkalmaüan kuruc csapatokkal szemben, melyek létszáma nemigen haladta meg a 8-9000 főt. Forgách, mint említettük ezekből csak néhány ezre48 TN fol 121. 49 Louis LEMAIRE: Beszámoló mindarról, ami a magyarországi háborúban történt az 1705-ös hadjárat kezdetétől 1708 márciusáig. In.: Rákóczi Tükör, 1973. II. 183. - a továbbiakban: LmB. 50 Forgách Simon Rákóczinak, Medgyes alatti tábor, 1705. április 17. MOL G 19. Rszlt II. 2. e/A. fol. 428-430. 51 TN fol 124. 52 Forgách Simon Rákóczihoz 1705. május 16., OSzKK. Thaly Gyűjtemény. Fol. Hung. 1389/4. fol. 156-159.; június 1. BÁNKÚTI, 1976. 316-324.; június 5. MOL G 15 Rszlt. I. 1. Caps. В Fase 24., fol. 73-75. 53 LmB Rákóczi Tükör, 1973. И. 183. 129
