Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)

Czigány István: Forgách Simon katonai és politikai tevékenysége 1705-ben

CZIGÁNY ISTVÁN det tartott alkalmasnak a várvívásra, a Magyarországról várt Róth ezred pedig csak április utolsó napján vonult be a táborba. A védők néhány hetes harc után feladták a kiterjedt városfalak védelmét és a Medgyes központjában álló erődtemplomba vonultak vissza. Az erődítmény az ostromlók balszerencséjére úgy helyezkedett el, hogy a város utcáit innen folyamatosan tűz alatt tudták tartani. Wesselényi István, a király hűségén maradt erdélyi főúr Szebenben úgy tudta „hogy már bé is törték volna a falát a városnak, de nem mentenek bé a kurucok, mert akármelyik utcájáról csak egy kutyát is ellüvetheti a templom kerítéséből, ahová a németek szorultak".

54 Az egyre szorongatottabb helyzetben lévő helyőrség, amelynek parancsnoka egy tüzérségi támadás alkalmával életét vesztette június elején tárgyalásokat kezdett az ellenféllel, amelynek eredményeként Szent Iván havának 15. napján szabad elvonulás fejében feladták a várost. A kortársak közül többen azzal vádolták Forgáchot, hogy a császári katonák nagy részét az egyesség ellenére lemészárolták. Emlékirataiban Rabuün tábornagy is ennek a véleménynek adott hangot: „a lázadók szokása szerint nem tartotta meg szavát, s mindazokat, akik nem akartak az ő pártjára állni, felkoncolták, kivéve a parancsnokot, akit biztonságban Nagyszebenbe küldtek".

55 Wesselényi István naplójában két olyan esetet is feljegyzett, amely ha igaz volt, kiválthatott némi megtorlást. Hírei szerint az első ostrom alkalmával a Szatmár kapitulációjakor kuruccá lett császári katonák közül sokan a védők oldalára álltak és szembefordultak a rohamozókkal. Egy másik alkalommal pedig olyan értesüléseket vetett papírra, mely szerint „a Medgyesen lévő németek felígírvén a kurucoknak Medgyest, hogy feladják nekik, a kapun bebocsátottak másfélezer kurucokat, kiket is berekesztvén, őket mind összelövöldözték és a várost fel nem adták".

56 Vízaknai Briccius György naplója szerint a város megadásakor történtek atrocitások, de csak azokat a „kuruccá lett" németeket ölték meg, akik „Medgyesre beszöktek".

57 Az igazság az, hogy a Medgyes elfoglalása után az őrség legnagyobb része elhagyta a várost. Erről maga Forgách számolt be a fejedelemnek küldött jelentésében: „többen állónak Nagyságod hűségére, Sylesia [Szilézia] felé kellet nekiek utat mutatnom, s így tegnapi napon mentek ki Medgyesbűl, volt lovas, gyalogh circiter ött százigh való olly válogatót nép, hogy az világon akar hol számot tett volna".

58 Medgyes elfoglalását követően sorra adták meg magukat a régóta körülzárt erősségek. Még a város kapitulációja előtti napokban Andrássy István elfoglalta a Maros mentén lévő kis erődítményt Tótváradot és bíztak benne, hogy hamarosan a szomszédos Sólymos és Világosvár is megadja magát. Július első hetében Orosz Pál csapatai előtt kapitulált Szamosújvár, melynek német őrsége három tiszten kívül mind Rákóczi szolgáWN 1983. 407. RaEml In: Rákóczi Tükör, 1973.

1. 302. WN 1983 415. Vízaknai Briccius György naplója. Rákóczi Tükör, 1973.

1. 363. SZALAY László: Magyarország története VI. köt. A karloviczi békekötéstől a szatmári békéig 1700-1711. Pest, 1859. 295.; Forgách Simon Rákóczinak, Medgyes alatti tábor, 1705. június 17. MOL G 19 Rszlt II. 2. e./A fol. 604-605. 130