Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)

Kónya Péter: A felső-magyarországi szabad királyi városok a kuruc országgyűléseken

A FELSŐ-MAGYARORSZÁGI SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK A KURUC ORSZÁGGYŰLÉSEKEN rendkívül fontos tanácskozásokat (Kassai tanácskozás 1707-ben, Rózsahegyi zsinat, hat szabad királyi város tanácskozásai) érintik. A hat felső-magyarországi város a kuruc országgyűléseken való szereplésének kutatásában számításba kell venni, hogy ezek a városok a Rákóczi-szabadságharc elején már korántsem jelentették azt a gazdasági és politikai erőt mint húsz évvel azelőtt, a Thököly Imre által vezetett szabadságharcban. így a felkelő állam országgyűlésein inkább másodrangú szerepet játszottak és elsősorban a saját gazdasági és vallási érdekeik védésére törekedtek. Mind a hat szabad királyi város számára óriási károkat hozott az utolsó Habsburgellenes felkelés, amelyben polgáraik többnyire önkéntesen vettek részt. A rá következő megtorlások, a hadisarcok, rendkívüli adók és különböző pénzbírságok a városoknak nagy összegekbe kerültek. így a városi gazdaság és a pénztárak már a 80-as évek második felében teljesen kimerültek és a városok már nem rendelkeztek semmilyen fontosabb forrással, amelyből az állandóan növekvő taxát (rendes adót), kontribúciót (hadiadót) és a rendszeresen kivetett porciókat fizetni tudták volna. Ezenfelül Kassán és Eperjesen állandó császári helyőrség is tartózkodott, amelynek ellátását sokszor a városi költségvetésből fizették ki. Ilyen helyzetben a városok kénytelenek voltak vidéki majorságaikat (Szeben, Eperjes), jobbágy falvaikat (Bártfa) vagy tokaji szőlőiket elzálogosítani. Ezeket nem egy esetben azonban maga a kamara kobozta el (Kisszeben), aminek következtében fő gazdasági bázisukat veszítették el, s ez további elszegényedéshez és eladósodáshoz vezetett. Amellett I. Lipót gazdasági politikája a városi külkereskedelemnek (a hat város, de főleg Kassa, Eperjes és Lőcse egyik fő jövedelme) sem kedvezett. Ennek következtében olyan, még ötven évvel ezelőtt virágzó gazdag városok mint Eperjes, Kassa vagy Lőcse, a gazdaságuk fő alapját és pénztartalékait elveszítve eladósodtak és mindennapi túlélési problémákkal voltak kénytelenek küszködni.

3 Ezt a helyzetet a szabadságharc elején még nehezítette a császári hadak ellátása (különösen Eperjesen és Kassán a hosszú ostrom alatt), illetve a portyázó kuruc csapatok pusztításai. A városi önkormányzat a Thököly-felkelés után ismét a kamara felügyelete alá került, amely már a 80-as évek végén mindenhol csak katolikus bíró, szenátus és tanács (vagy legalább ennek nagyobb részének) megválasztását követelte. így a polgárság nagyobb (s addig vagyonosabb) része újból a politikai élet szélére szorult, s nem egyszer a gazdasági pozícióit is el veszítette. Az 1687-iki országgyűlés törvényei szerint az országgyűlési tárgyalásokon az összes szabad királyi város csak egy szavazattal rendelkezett, ami jelentősen csonkította azelőtti politikai fontosságukat. Az ugyanebben az évben működő Eperjesi vértörvényszék iszonyatos ítéleteinek elsősorban a helyi vagy kassai kuruc-párti polgárok estek áldozatul, ez is erősen csorbította a polgárság önbiztosságát és öntudatát.

4 3 Részletesebben pl.: KÓNYA Péter: A felső-magyarországi városok társadalma a 17. században. In: Történelmi Szemle 2004. 1-2., 31-53. (KÓNYA, 2004a); KÓNYA Péter: A felső-magyarországi szabad királyi városok II. Rákóczi Ferenc szabadságharcában. In: Rákóczi állama és a korabeli Európa. Budapest, 2004. 28-43. (KÓNYA, 2004b) 4 KÓNYA: Az eperjesi vértörvényszék. Budapest, 1994. 138. 111